25 év – 25 könyv

Bud (nem Buddy) tíz éves, árva, és minden tulajdona belefér egy kopott kofferbe. Ott van egy kép Anyáról, néhány feliratozott kavics, és a legfontosabb: öt színes szórólap Herman E. Calloway jazz bandájáról! Mégis miért őrizte volna őket Anya olyan gondosan, ha nem azért, mert ő Bud apja? Mikor Bud megelégeli nevelőcsaládja komiszságát, úgy dönt, ideje megtalálni Mr. Calloway-t, így hát nekivág a '30-as évek Amerikájának, mikor tombol a gazdasági válság, a városok nagy betűkkel hirdetik, hogy nem látják szívesen a niggereket, a jazz pedig virágkorát éli.

Humoros könyv, egy, a magyar gyerekeknek ismeretlen világról, kisebbségről, szülő-gyerek kapcsolatról. 

Andy szülei nem csak elváltak, de mindketten új családot is alapítottak. Ráadásul Anyu és Apu új párjának is vannak már gyerekei, így az eddig egyke Andynek hirtelen öt új mostohatesója lesz! Plusz egy fél, Apu barátnőjének a pocakjában. A régi ház sincs már meg: eladták a váláskor. Andy egyik héten Anyu új barátjánál lakik, a másik héten pedig Apu új barátnőjénél, és egyik helyen sincs saját szobája. Meg tudja szokni az új rendszert? El tudja fogadni az új tesókat?

Jacqueline Wilson könyve már 1992-ben megjelent, de magyarul egészen 2001-ig kellett rá várni. Akkor viszont, az írónő számos más könyvével együtt, hamar belopta magát az olvasók szívébe.

Noel Streatfeild cipős könyvei az 1930-as, '40-es években jelentek meg, a magyar kiadásra mégis egészen a duplanullás évek második feléig kellett várni. A legelső, a Balettcipők négy örökbefogadott lánytestvér kalandjait meséli el, mikor anyagi gondok miatt gyámjuk úgy dönt, bérlőket fogad a házban, az egyikük pedig azt javasolja, írassák be a kislányokat a Tánc- és Színházművészeti Akadémiára, ahol nem csak oktatást, de szakmát is kaphatnak.

Noel Streatfeild regénye igazi bájos, régimódi történet. Olyan mese, amiben a felnőttek mind jószándékúak, segítőkészek és bölcsek, a gyerekek pedig, még ha tudnak is a gondokról, biztonságos burokban élnek.

Itt írtam róla bővebben.

Jonas közösségében nincsenek komoly problémák. Nincs éhezés, nincs erőszak. Nincs hőség, és nincs hó. Nincs gazdag és nincs szegény, a családegységek pedig kivétel nélkül mindig egy Apából, egy Anyából, egy A és egy B nemű gyermekből állnak. Hogy mi lesz a foglalkozásod, azt a Bizottság dönti el tizenkét éves korodban. Senki nem hazudik. Aki hibázik, az bocsánatot kér. Akitől bocsánatot kérnek, megbocsájt. Mindig. Jonas sosem gondolkozott azon, hogy másként is lehetnének a dolgok, míg a Tizenkettő Ceremóniáján egészen különleges feladatot nem kap: a jövőben az ő dolga lesz megőrizni a közösség emlékeit azokról az időkről, mikor a világ még egészen másként működött.

Amikor 2001-ben magyarul is kiadták Lowry regényét, még nem özönlötték el a piacot az ifjúsági disztópiák, így Az emlékek őre hamar kitűnt, és pozitív kritikák sorát zsebelte be, hogy aztán bérelt helyet kapjon a hetedik-nyolcadikos irodalom könyvek ajánló rovatában, teljesen méltán. 

1933-at írunk, és Németország választásra készül. Anna apukája, egy híres író, nyugtalan: vajon mire számíthatnak a zsidók, ha Hitler hatalomra jut? A legtöbben kinevetik, azt mondják, túlságosan aggódik, de Papa nem tágít, így hát a család útra kel: Berlinből Zürichbe, Zürichből Párizsba, majd még tovább. Anna és a bátyja pedig új országban, új iskolában, új szokások közt találja magát, miközben otthonról egyre furcsább hírek érkeznek, és már senki sem mondja, hogy Papa túlságosan aggódik.

Az Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat kellő humorral és bájjal enyhíti a háttérben húzódó kemény témát, előtérbe pedig olyasmit helyez, amit a 21. században is számtalan gyerek megél: azt, hogy milyen újrakezdeni egy idegen országban.

Itt írtam róla bővebben.

Magyarországon csak 2002-ben, az Anne Hathaway-nek világhírt hozó film megjelenése után jelent meg a sorozat első kötete. Annak ellenére, hogy a népszerű film igen sokban eltér az eredeti regénytől, a kislányok rajongtak Mia Thermopolis, a kissé ügyetlen amerikai iskolásból európai hercegnővé váló kamaszlány naplójáért. Különösen, mert hiába királylány az ember, attól még az iskolai táplálékláncon és az első szerelmen ugyanúgy túl kell esnie. Ma már legfeljebb filmen szórakozunk rajta, de a duplanullás években papíron is hódított.

Középiskolásnak lenni nem egyszerű. Új osztály, új tanárok, új barátok. Új elvárások, új szokások. Renit nem érdeklik a fiúk. Egészen addig, míg a gimi első napjaiban meg nem pillantja Cortezt.

Leiner Laura szenvedésbajnok hősnője tinilányok ezreinek lesz meghatározó emlék, a regény szépfiúja, Cortez, pedig etalon. Nyolc féléven át szurkolhattunk, hogy ők ketten összejöjjenek, majd együtt maradjanak, miközben Leiner a barátságtól, a pikkelős tanáron át a pályaválasztásig számtalan kamasz témát sorra vett. Egy biztos, A Szent Johanna gimi kitörölhetetlen élmény a '10-es évek kamaszlányainak.

Korábban itt írtam róla bővebben.

Rumini meghatározó élmény a 21. század gyermekeinek. Annak ellenére, hogy sokszor tanári ajánlásra veszik meg a szülők, a gyerekek többsége élvezi a kisegér "A kincses sziget"-et idéző kalandjait. Nem csoda, hogy plüss- és társasjátékon, szabadulószobában, sőt, még Rumini témájú játszótéren is találkozhatnak vele a gyerekek.

Itt olvashattok róla bővebben.

Népszerűek voltak az egerek az elmúlt években, Rumini mellett Geronimo Stilton is egyértelműen élre tört. Az első kötet 2005-ben jelent meg Magyarországon, amit annyi folytatás követett, hogy ember legyen a talpán, aki számon tartja. A képregényszerű, összevissza betűkkel írt, majdhogynem füzetszerű könyvecskéket hamar követték a vastagabb kötetek, majd Geronimo húgának, Thea-nak a kalandjai. 

Húsz éve nem sikerült senkinek meggyőznie arról, hogy ha a betűket kacifántosan nyomtatják, az segít egy épphogy olvasni tudó kisgyereknek, tény viszont, hogy nem sok olyan gyereket találnánk az elmúlt húsz évből, akinek soha egy Stilton könyvecske sem volt a kezében.

Greg Heffley pálcikarajzokkal illusztrált naplóját 2007 óta olvashatják a magyar gyerekek, immár húsz kötetben. A felső tagozatos, nem éppen mintagyerek Greg, és családja hétköznapjai időnként kissé suttyó, de vicces kalandok során át szórakoztatják az alsósokat, legyen szó családi nyaralásról, testvérháborúról vagy szülinapi buliról. 

Rick Riordan görög-római mitológiára épülő sorozata 2008-ban jelent meg először magyarul, de máig nagy népszerűségnek örvend, elsősorban a fiúk, de sokszor a lányok körében is. Az alapgondolat egyszerű: tételezzük fel, hogy a mítoszokból ismert istenek ma is élnek, és, ahogy a mítoszokban is láthattuk, ma is gyakran születik halandóktól gyermekük. Milyen életük lehet ezeknek a halandónak tűnő, de különleges képességekkel rendelkező kamaszoknak? Riordan nem csak a görög mitológia bőséges szörnyválasztékból csemegézik, de azt sem felejti el, hogy a mítoszok istenei nagyon is esendőek, a világ sorsa pedig sokszor a félistenek kezében van.

Húsz évvel az első kötet megjelenés után az író még mindig tud olyat mondani a témában,  ami érdekli az olvasóit, a mitológiára építő ifjúsági regények pedig látványosan megszaporodtak.

Képzeljünk el egy körzetekre osztott birodalmat, ahol egy régi felkelés megtorlásául minden évben két tucat gyereket kényszerítenek arra, hogy kamerák előtt mészárolják le egymást. Az Éhezők Viadala sikere talán nem is a romantikus szálban és nem is a sokkoló alapötletben rejlik, hanem abban, hogy kőkemény társadalomkritikát mondott napjaink valóságshowkon és tévés tehetségkutatókon élő emberéről.

Suzanne Collins kegyetlen Young Adoult disztópiája 2009-ben jelent meg magyarul, rá három évre berobbant az első film, a könyvpiacot pedig néhány évre elárasztották a jobbnál-rosszabb, kamaszokat célzó disztópiák. A mű hatását jól mutatja, hogy mikor 2014-ben több hónapon át tartó tüntetéssorozat vette kezdetét Thaiföldön, a tiltakozók az Éhezők Viadalában szereplő lázadók kézmozdulatát használták.

Emlékeztek a mélabús, csillogó vámpír, a lélegezni is képtelen lány meg a kigyúrt vérfarkas szerelmi háromszögére? Stephenie Meyer sorozata vérre menő vitákat szított: míg sokan szerelembe estek, mások nem értették, hogy lehet kibírni a szöveget, az Edward-Jacob vita pedig örök emlék a 2010 környékén kamaszodó lányoknak. Az Alkonyat körüli őrületnek jókora löketet adtak a filmek, így a '10-es évek meghatározó trendjévé váltak a vámpíros, majd az egyéb természetfölötti lényeket felvonultató romantikus lányregények.

No és arra emlékeztek, mikor a '10-es évek elején-közepén mindent elárasztottak a romantikus tini haldoklós könyvek? 

Na, azok mind a Csillagainkban a hiba sikerét kívánták meglovagolni. John Green remek érzékkel ismerte fel, hogy a kamaszlányok bizony szeretnek sírni. Vett hát két rákos tinit, elvette tőlük az "előttük az élet" lehetőségét, és olyan románcot írt nekünk, ami időnként megnevettet, de az arra fogékonyakat garantáltan megríkatja.

A '20-as évek jelenleg is tomboló trendje: az ázsiai mitológián alapuló romantikus fantasy. Az elmúlt pár évben számtalan ilyen könyv jelent meg, a témán túl közös jellemzőjük a szemet kápráztató borító, esetleg élfestéssel. Riordan mitológia alapú könyveivel ellentétben ezek a könyvek mind a múltat idéző világban játszódnak, legyen szó japán, koreai vagy épp kínai alapról. A trendet elindító Elizabeth Lim könyv kissé kilóg a társai közül, nem egy ázsiai mítosz ihlette, hanem egy európai mesét, A hat hattyút dolgozza fel keleti környezetben. Ennek ellenére utat nyitott a piacon olyan sikerkönyveknek, mint a koreai hitvilágon alapuló A lány, aki a tenger alá esett, vagy a kínai mítoszokra építő A Holdistennő lánya.

Prosper és Bo elárvult. A kiállhatatlan rokonok csak a szőke, angyalarcú Bo-t hajlandóak befogadni, a bátyját látni sem akarják. A testvérek együtt akarnak maradni, megszöknek hát, és egyenest a csodák városába, Velencébe menekülnek. Hajléktalan gyereknek lenni nem egyszerű, de szerencsére a Prosperrel egyidős Tolvajok ura befogadja őket még pár másik gyereket. Míg a fiúk a rokonok és a felbérelt magándetektív elől bujkálnak, a Tolvajok ura megbízást kap egy különleges, csak látszólag értéktelen tárgy ellopására. Csakhogy nem csak a megbízónak, magának a Tolvajok urának is megvannak a maga titkai, a gyerekek pedig hamarosan egy százéves legendába gabalyodnak. Vajon létezhet az Árvák körhintája? Vajon igaz, hogy a gyerekeket felnőtté, az öregeket újra gyermekké változtatja?

A tolvajok ura nem csak egy kalandos történet testvériségről és barátságról, de megható mese is arról, hogy az életben mindennek megvan a maga helye, legyen szó tehetetlen gyereklétről, vagy idős korról.

Amikor a duplanullás évek legelején először megjelent, sokan annyival intézték el Böszörményi könyvét, hogy "magyar Harry Potter". A Gergő és az álomfogók azonban sokkal több ennél, hiába szól hirtelen a mágia világába csöppenő kiskamaszról, hiába épít a honfoglalás kori hitvilágra. Nem csak egy lapos koppintás, az alapos világépítés mellett egészen egyedi nyelvi világ jellemzi. Ami azonban mindig is sokkal különlegesebbé tette számomra a Harry Potternél (bár azt is szeretem), hogy Harryvel ellentétben Gergő nem egy külső ellenséggel küzd meg, hanem olyan lelki problémákkal, mint a gyász, a félelem az elfogadás hiányától, vagy épp a problémás apa-fia kapcsolat.

Itt írtam róla bővebben.

Amikor a tizennégy éves, de már végzős gimnazista Siméon és kishúgai árván maradnak, esküt tesznek, hogy mindig együtt maradnak. Bár a gyámügy előkeríti sosem látott féltestvéreiket, a kimért, jómódú doktornő Josiane-t és a két lábon járó felelőtlenség Barthélemyt, a gyerekeknek csalódniuk kell. Bartnak esze ágában sincs három vadidegen gyereket felvállalni, Josiane pedig maximum a szőke, bájos, ötéves Venise-t vinné. A gyámügyi bíró és a szociális asszisztens ráveszi őket valamiféle kapcsolattartásra, abban a reményben, hogy megváltoztatják véleményüket, és ők immel-ámmal bele is mennek a dologba. Mikor azonban Siméonnál nem sokkal később leukémiát diagnosztizálnak, a felelősség kérdése egészen új szintre emelkedik.

Bár a borító és a cím egészen mást sugall, Marie-Aude Murail regénye elképesztően komoly témák sokaságát vonultatja fel, ennek ellenére nem hogy nem drámázik, de kifejezetten vicces. Ez talán a könyv legnagyobb erőssége. Rossz dolgok történnek, jó dolgok történnek, "az élet már csak ilyen". Az Oh, boy! rendkívül olvasmányos, könnyed stílusú regény, ami a komoly témák ellenére is bővelkedik a humorban.

Itt írtam róla bővebben.

Emma a temetőben él sírásó apukájával. A sírok közt játszik iskola után, a holtakkal könnyebben elcseveg, mint az élőkkel. Peter még új a temetőben. Két héttel ezelőtt az ikertestvére lezuhant a garázstetőről, négy napra rá eltemették, Peter azóta minden délutánját itt tölti. Segíthet egymásnak a két gyerek?

Az Esznek-e a halottak epertortát? szókimondó, de nem sokkoló könyv, ami ügyesen elegyíti a humort a legmélyebb gyász témájával és rámutat, hogy a halál természetes dolog, párban jár az élettel.

Itt olvashatjátok a beszámolóm.

Péter és Dávid tíz évesek. Padtársak, szomszédok, a legjobb barátok. Nem különböznek ők semmiben. Vagy mégis? Mikor a németek bevonulnak Magyarországra, Dávid kénytelen megérteni: az, hogy a nagymamáék másként imádkoznak, az azt jelenti, hogy ő más, mint Péter. Túlélheti a két fiú barátsága a vészkorszakot?

Amellett, hogy Zágoni Balázs kiváló pontossággal veszi sorra a magyarországi zsidó holokauszt szakaszait, nagy hangsúlyt fektet a hangulat bemutatására. Milyen, ha egy család három, különböző életvitelű ága zsúfolódik be a csillagos ház egyetlen lakásába? Milyen egy légópince? Milyen gyereknek lenni a háború alatt?

A csillag és a százados nagy erőssége, hogy nem áll meg a "felszabadítás"-nál. Karórákról, vénasszonynak maszkírozott fiatal lányokról és málenkij robot-ról ugyanúgy szó esik, mint korábban bujkálásról, bomba rombolta otthonokról, holtakról.

Itt írtam róla bővebben.

A tanév utolsó napján a gyerekek egyre azt sorolják, ki hová utazik. Az egyik Franciaországba, a másik Olaszországba, erre a tengerpartra, vagy épp arra, egy hétre, kettőre, vagy annál is többre. Mikor Inára kerül a sor, a kislány nem meri bevallani, hogy nekik nincs pénzük nyaralni menni, azt hazudja ők is délre utaznak.

Ezek után persze ki sem meri dugni az orrát a lakótelepi lakásból. Az új srác, Vilmer azonban elképesztő ötlettel áll elő: ha Ina és ő nem mehetnek Délre, teremtsék meg a déli nyaralást a lakótelepen!

Az Életem legjobb nyara szeretni való történet arról, hogy kesergés helyett inkább hozzuk ki a legjobbat abból, ami van. Barátságról, megbocsájtásról, és arról, hogy nem mások véleménye számít, hanem a saját gondolataink és érzéseink.

Itt olvashatjátok a beszámolómat.

Hétfő este kegyetlen kép jelenik meg az 5.a osztály facebook oldalán. A képen egy megkötözött, az osztály jelmezét viselő maszkos alak térdel, felette a felirat: Az osztály vesztese. Hogy éli meg, hogy éli túl tíz különböző gyerek az ezt követő két napot? Egyikük a támadó. Egyikük az áldozat. De melyik melyik?

Nem véletlen, hogy megjelenése óta sok tanár feladja ezt a könyvet. A legfontosabb téma egyértelműen az iskolai zaklatásé, de hamar rádöbbenünk, hogy minden gyereknek megvan a maga baja, legyen szó családi gondokról, rasszizmusról, vagy barátkozási problémákról. Ami pedig a szekálást illeti, Wéber Anikó nem elégszik meg azzal, hogy csúnya dolog, beszél az áldozat szégyenéről, de az elkövetőről is.

Itt írtam róla.

Konrád Eszternek kínszenvedés az iskola. A jegyei nem jók, a labdajátékokban ügyetlen, rosszul néz ki, az osztálytársai folyton csúfolják. És ami a legrosszabb, újra és újra eljön a matekóra borzalma Irénke nénivel, a leggúnyosabb, legmegalázóbb tanárral, aki az iskolában dolgozik. Sajnos ki nem állhatja Esztert. Egy nap azonban a lány új ismeretséget köt: Magnus, a segítőszellem nem tágít mellőle, és a dolgok lassan változni kezdenek. De vajon lehet az osztály lúzere menő? És legyőzhető a rettegett Irénke néni?

Míg Wéber Anikó a gyerek közti szekálásról mesélt, Goldberg Emília egy egészen más szituációt vesz górcső alá: amikor a tanár ténylegesen pikkel a gyerekre. Két dolog miatt fogott meg nagyon ez a könyv: az első, hogy Eszter nem menő lesz, hanem megtanulja értékelni önmagát, és a második, hogy bár Irénke néni végül megkapja a magáét, Eszter is megtanulja helyén kezelni a tanárt és nem kiborulni.

Olvasmányos, szórakoztató regény, amiről itt írtam bővebben.

Beauty Cookson kedves, okos kislány, de hiába nevezte el így az apja, nem egy szépség. Nincs is túl sok barátja az iskolában, mindig vigyáznia kell, mit mond, mit tesz, nehogy magára vonja a csúfolódók figyelmét. De otthon sem fújhatja ki magát, nehogy felbosszantsa Apát. Pedig Apa nem kér sokat tőle és Anyától: a ház mindig legyen makulátlan, soha semmiben ne mondjanak neki ellent, mosolyogva teljesítsék minden kívánságát, és legyenek csinosak, és főképp hálásak. Ennyit igazán elvárhat egy férfi, nem igaz? Nincs mit csodálkozni rajta, ha Mr. Cookson azonnal dühbe gurul, amint  Beauty és az anyukája kicsit is eltérnek ettől, nem igaz?

Egy nap azonban Beauty anyukája megelégeli a dolgot, fogja a lányát, és útra kell, hogy új életet teremtsen maguknak. Olyan életet, aminek nem része a dühöngő férj, de a luxuslakás és a jómód sem. Vajon boldogabb lesz az új életük?