A Szemüveges Szirénről
Dunajcsik Mátyás meseregénye szépen rámutat, hogy a halál
nem rémisztő, hanem természetes dolog, jól megérdemelt pihenés az élet végén, a
szeretteink pedig nincsenek olyan távol tőlünk, mint hinnénk. Kedves, néhol
vicces történet nyolc éven felülieknek, kis állatvédelemmel fűszerezve.
Egyetlen apró hibája van a történetnek: Atlanta a szeleket
állatok, a hullámzást viszont jazz zenészek után nevezi el. Érdekes gondolat,
de valljuk be, az alsós olvasók szinte biztos, hogy nem tudják ki az a Miles
Davis vagy Nina Simone (talán még a szüleik se). Dunajcsik mindegyikhez ad egy
kis jellemzést, hogy elképzelhessük, összességében azonban ez a "színesítés"
inkább zavaró, mintsem olyasvalami, ami hozzáad a történethez.
A kísértetek talán picit ijesztőek lehetnek elsőre, de hamar
kiderül, hogy jólelkűek, és furcsa külsejük ellenére nem is különböznek tőlünk
annyira.
A történetet, amit Dunajcsik Mátyás Izlandon írt, Gilicze
Gergő egész oldalas képei díszítik.