Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

Horváth Kati nagyon rendes lány: kitűnő tanuló, nem csavarog, délutánonként magánórát ad, hogy besegítsen otthon. De Horváth Kati nagyon rendetlen lány: a ruháját sosem tartja rendben, a kályha kipucolását örökké csak halogatja, a házimunkát inkább gyorsan, mint alaposan végzi, ha már muszáj. Húgai, Mari és Zsóka, sokkal ügyesebbek nála a háztartásban, pedig jóval fiatalabbak Katinál. 

Bezzeg az én időmben a lányok nem járhattak iskolába

Szó, ami szó, a Horváth család nem áll túl jól. Apának jó szakmája van ugyan, de abban nem dolgozhat, mert valamit csinált '19-ben, még a Tanácsköztársaság alatt. Kati nem igazán tudja, gyerek előtt erről nem beszélnek. De nem is számít a miért, csak a tény: Apa harminc pengőt keres, ebből húsz a lakbér, a maradék tízből kell megélnie az öttagú családnak. Más család dolgozni küldte volna a lányokat, amint lehet, de nem Horváthék. Anya sokszor meséli, hogy ő nem tanulhatott, pedig szeretett volna, így nagy büszkeség számukra, hogy a lányok mind kitűnőek, a két nagyobb pedig már kereskedelmibe jár. Kati ugyan gimnáziumba vágyott, hiszen orvos akar lenni, de mit lehet tenni? Az is nagy szerencse, hogy a kereskedelmiben megkapta a tandíjmentességet. Itt kell tehát kitűnőnek lenni, itt kell minden szabályt nagyon betartani és itt kell nem törődni azzal, hogy a sok jómódú lány közt ő az egyetlen szegény. 

Bezzeg mikor megismertem apádat

És itt nyer Kati a gyorsírócsapattal országos versenyt, ami nem csak egy szép kupával jár, de azzal is, hogy rövid felvételt készítenek róluk a filmhíradótól. Csakhogy hiába Kati a legjobb gyorsíró, hiába ülteti a tanárnője a középpontba, a filmesek elzavarják: ők csak csinos lányokat akarnak a képre. Kati tehát egyedül, könnyektől maszatos arccal, hüppögve keresi a filmstúdió kijáratát, amikor is elé toppan egy ókori hős ezüst sisakban, dárdával, vállán párducbőrrel! A hős hamar átvedlik egy jóképű tanárjelölt egyetemistává (és kirúgott statisztává) aki nem csak a kijáratot mutatja meg Katinak, de rögvest moziba is hívja! 

Hétköznapi szerelem

Kati és Laci szerelme sokban eltér a szokványos lányregények szerelmi ívétől. Itt nincsenek nagyjelenetek, abszurd fordulatok, se filmbe illő epekedés. Két fiatal véletlenül találkozik, randevúzni kezd, és egymásba szeret. Fehér Klára azt tanítja, hogy a szerelem nem teátrális gesztusokban és drága ajándékokban rejlik, hanem közös viccekben, közös titkokban, közös álmokban. Hogy egy lánykérés nem gyémántgyűrűtől és csinnadrattától lesz tökéletes, hanem attól, hogy a tökéletes férfi szájából hangzik el. 

Egy idegen világ

És mindennek a szerelemnek keretet ad egy egészen különös valóság. Kati láblógatva, néha hitetlenkedve hallgatja, ahogy Anya a fiatalságáról beszél, az olvasó, pedig hitetlenkedve nézi ezt a különös, idegen kort.

Ebben a korban a tanulás nem kötelesség, hanem kiváltság. Ha a családodnak nincs pénze, nem elég jó tanulónak lenned, a sors (és a nálad gazdagabbak) kegyén is múlik, hogy iskolába járhatsz-e. Ha pedig járhatsz, jobb ha iparkodsz, különben bármikor a szemedre vethetik, hogy a tandíjmentességet bizony ki kell érdemelni.

Ebben a korban a lányok komolyan kiveszik a részüket a háztartásból: nem csak a saját ruhájuk mosása, foltozása az ő dolguk, de a közös feladatokból is sokkal több jut nekik, mint egy mai gyereknek, sőt anyagilag is besegítenek. Nem csak a legnagyobb Kati, aki gazdag gyerekeknek ad magánórákat, de még a legkisebb lány is, aki takarítani jár a szomszéd boltba.

És ebben a korban teljesen elfogadott, hogy egy tizenöt évesnek egy huszonegy éves udvarol. Ma ez már nem lenne helyénvaló, de pont azért, mert annyira más világot látunk, (kezdve a kombinéktól, a cipőtalpaltatáson át, egészen odáig, hogy az iskola megszabhatja mit csinálhatunk a szabadidőnkben) az olvasó nem akad fenn a korkülönbségen, egyszerűen elfogadja, hogy itt ezek a szabályok és kész.

Fejezet a történelemkönyvből 

De a korszak nem csak az életmód miatt említésre méltó. A regény nem említ dátumokat, de fokozatosan egyre többet ejt el a korszakról. Kati kitűnő tanuló osztálytársa kimarad az iskolából, mert a papáját behívták munkaszolgálatra, és nincs kinek eltartania a beteg anyát meg a fiatal kistestvéreket. Kati kedvenc tanárának az állásába kerül, hogy kimondja: helytelenek a zsidótörvények. Apa főnöke (egy gazdag rokon) háborús megrendelést akar elfogadni a gyárban.

Amikor először olvastam ezt a könyvet, úgy 11-12 évesen, már tudtam, hogy volt egyszer egy második világháború, tudtam, mi az a holokauszt, de még nem láttam át igazán, hogy milyen lépések vezettek odáig, mi előzte meg a háborút. Ennélfogva, mikor a könyv vége felé elhangzik az a két egyszerű mondat "Kati, hajnalban be kell vonulnom… Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak." az ugyanakkora sokk volt számomra, mint Katinak a maga rózsaszín felhőjében. A könyv utolsó néhány mondata pedig, számomra a legmeghatóbb utolsó mondatok közt szerepel. 

Kell ez a mai fiataloknak?

Joggal merül fel a kérdés, vajon meg tud-e még szólítani egy ősöreg Móra pöttyös egy 21. századi tinit. Tud-e sorsközösséget érezni egy mai kamasz egy nyolcvanöt évvel ezelőttivel? Szerinem igen. Mert bár Kati Bezzeg ideje egészen más világ volt, van, ami örök. Szegénynek lenni a gazdag gyerekek közt. Elérhetetlen dolgokról álmodozni, kotnyeles kistesók nővérének lenni. Megkapni életünk első egyesét, vagy épp elbúcsúzni egy szeretett tanártól. Először randevúzni, először bemutatni otthon a kedvesünk.

És felnőni. Mert félreértés ne essék, a Bezzeg az én időmben nem szerelmes, és főként nem történelmi regény, hanem felnövéstörténet. Hiába dolgozza fel a könyv kevesebb mint egy év történetét, vitathatatlan: indítunk egy kelekótya kis bakfissal, aki az apja alsójában indul iskolába, és zárjuk a könyvet egy ifjú menyasszonnyal, aki a háborúba induló vőlegényét búcsúztatja.

Vannak csodás régi történetek, amiket már nem szívesen ajánlok gyerekeknek, mert hiába szépek, stílusuk miatt befogadhatatlanok egy Z vagy egy Alfa generációs gyereknek. Fehér Klára azonban annyi humorral, és főként annyira friss stílusban mesél, hogy az bőven megállja a helyét a kortárs írók közt is. 12 éves kortól ajánlom, felső korhatár nélkül.

Hát hallottatok már ilyet? A fásláda alatt söpörnek!!! Erre igazán nem gondolhat az ember. Azt már megtettem, hogy a szoba közepéről a szemetet, ahelyett, hogy lapátra szedtem volna, két rugással bekotortam a kályha alá vagy az ágy alá. De a fásláda alól kisöpörni a szemetet? Ilyen egyetlen tisztességes családban sincs."

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben – Móra, Bp., 1974