A halál témája a legelső fejezettől jelen van a történetben,
ebben mégsincs semmi elkeserítő. James és Lily meghaltak, ami szomorú, de minden
gyerek tudja, hogy vannak árvák. A Roxfort tele van szellemekkel, de ők nagyon
is élők: beszélnek, mozognak, csínyeket követnek el, komplett személyiséggel
bírnak. Leszámítva, hogy nincs testük,
pontosan ugyanolyanok, mint az élők. A negyedik kötettől kezdve azonban a
történet egyre sötétebbé válik. Rowling egy szerethető, de nem kedvenc
mellékszereplő megölésével indít, és innentől kezdve minden kötetben meghal
valaki, aki közel áll a szívünkhöz. Az ötödik és a hatodik kötetben olyan
felnőttek, akik fontos szerepet töltöttek be, és akiket nagyon kedveltünk, az
utolsó kötetben, a roxforti csatában azonban öregek és fiatalok egyaránt
életüket fesztik. Az elhunytak közt van örökké nevető fiatalember, házaspár,
akiknek alig pár hete született kisbabájuk, de Harryéknél fiatalabb kamasz is. Harry
halottai közül senki sem válik szellemmé, a halál végleges. Bár Rowling teret
enged a gyásznak, és a sorozat számos pontján jelzi, hogy a halál nem
rettenetes dolog, hanem az élet része, egy 7-8 éves gyereknek azért ez még
lehet, hogy sok.