Keszthely két középiskolája pont száz éve vív harcot,
méghozzá diákelnökeik vezetésével. Szofi és Arisztid bármikor készen áll egy
kis adok-kapokra, a két DÖK pedig ügyel rá, hogy a tanulmányi versenyeken,
sporteseményeken, vagy épp a városi rendezvényeken az ő sulijuk legyen a
győztes. Csakhogy a tavaszi szünet utolsó napján kissé elszabadul egy csíny,
így Arisztid és Szofi rögvest az igazgatóiban kezdenek. Ahol aztán olyasmit
hallanak, amit nem akarnak elhinni! A két igazgató megelégelte az évszázados
csatározást, és nem csak arra kötelezi őket, hogy együtt rendezzék meg a közelgő évfordulós gálát, de ahhoz is ragaszkodnak, hogy addig az összes eseményen
együtt vegyenek részt!
Ez tűrhetetlen! A hagyományok megcsúfolása! Szofi még azt is
megfontolja, hogy inkább lemond, mint hogy ebbe belemenjen. Arisz lelkesen
támogatja ebben, boldogan megszabadulna a lánytól. Csakhogy ekkor színre lép a
város harmadik iskolája is. A Lantos mindkét gimi ellen háborút indít, ez
pedig kellően motiváló ahhoz, hogy a két DÖK fontolóra vegye az összefogást. De
vajon lehetséges ez? Vagy a katasztrófa borítékolható?
Sokat eláruló tény, hogy a könyv a Szerelem első utálatra
sorozat első kötete, de a sablonos "ellenségből szerelmesek" szál mellett
Kollár Betti behoz (vagy legalábbis megkapargat) néhány komolyabb témát is. A regény alapvetően középsulisoknak szól, de
nem történik benne olyasmi, amit egy hatodikos ne olvashatna.
Itt írtam róla bővebben.