Keszthely két középiskolája pont száz éve vív harcot,
méghozzá diákelnökeik, vezetésével. Szofi és Arisztid bármikor készen áll egy
kis adok-kapokra, a két DÖK pedig ügyel rá, hogy a tanulmányi versenyeken,
sporteseményeken, vagy épp a városi rendezvényeken az ő sulijuk legyen a
győztes. Csakhogy a tavaszi szünet utolsó napján kissé elszabadul egy csíny,
így Arisztid és Szofi rögvest az igazgatóiban kezdenek. Ahol aztán olyasmit
hallanak, amit nem akarnak elhinni! A két igazgaztó megelégelte az évszázados
csatározást, és nem csak arra kötelezi őket, hogy együtt rendezzék meg a
közelgő évfordulós gálát, de ahhoz is ragaszkodnak, hogy addig az összes
eseményen együtt vegyenek részt!
Ez tűrhetetlen! A hagyományok megcsúfolása! Csakhogy színre lép a város
harmadik középiskolája, és nyílt háborút indít mind a Földváry, mind a Cinczár ellen. Ez kellően motiváló ahhoz, hogy a két DÖK fontolóra vegye az összefogást, de
vajon lehetséges ez? Vagy a katasztrófa borítékolható?
Sokat eláruló tény, hogy a könyv a Szerelem első utálatra sorozat
első kötete, de a sablonos "ellenségből szerelmesek" szál mellett Kollár Betti
behoz (vagy legalábbis megkapargat) néhány komolyabb témát is. A regény alapvetően középsulisoknak szól, de
nem történik benne olyasmi, amit egy hatodikos ne olvashatna.
Itt írtam róla bővebben.