Kedvcsináló

Spoileres kibeszélő

Lady Grace Cavendish még csak tizenkét esztendős, de már őfelsége udvarhölgye. Az édesapja már rég nem él, az édesanyja alig egy esztendeje halt meg, mikor valaki merényletet kísérelt meg a királynő ellen. A kislány boldog a palotában, bár nem nagyon illik a többi udvarhölgy közé: fiatalabb náluk, szívesen sétáltatja őfelsége kutyusait, nem kecsesen lépdel, hanem szalad, és nem érdeklik különösebben a fiatalemberek. Pedig nagyon úgy néz ki, a három ifjú udvarhölgy közül őt jegyzik el legkorábban. Édesapja végakarata volt, hogy ha elér egy bizonyos kort, a királynő jelölje ki a férfit, aki nőül veszi leányát, és gondoskodik a jelentős vagyonról. 

Az ifjú menyasszony

Így hát 1569 februárjában, őfelsége bált rendez a kis Lady Grace tiszteletére, hogy kiválaszthassa vőlegényét három, az uralkodó által kijelölt férfi közül. Sir Charles-t már jól ismeri Grace: kedves és türelmes férfi, aki rajong a lovakért, de az apja lehetne. Gyámja unokaöccse, Sir Gerald hamar kiérdemli a "Sir Totálisan Öntelt" nevet, így Grace őt is elveti. Marad tehát Lord Robert, aki ugyan két szót sem bír kibökni, de legalább nem is udvariatlan. Az se baj, hogy adósságai vannak, elvégre Grace vagyona igen jelentős, ráadásul a három kérő közül ő a legfiatalabb, "csupán" húsz esztendős. Grace jelzi ugyan, hogy szíve szerint egyáltalán nem választana még férjet, a királynő ragaszkodik hozzá, így megtörténik az eljegyzés Lord Roberttel.

Gyilkosság a palotában

Csakhogy másnap reggel Grace nagy ribillióra ébred: a kiállhatatlan Sir Geraldot késsel a hátában találják, mellette Lord Robert zsinórvége hever. Ellenségei lelkesen kiáltják ki gyilkosnak a lordot, Grace felvetését pedig, miszerint valaki talán azért tette oda a zsinórvégeket, hogy gyanúba keverje őt, meg se hallják. Őfelsége engedélyével Grace kisasszony nyomozásba kezd. Szerencsére nem kell egyedül boldogulnia: Ellie, a mosóleány és Masou, őfelsége legjobb ifjú zsonglőre is a segítségére siet.

Patricia Finney regénye bájos gyerekkrimi tizenegy-két éveseknek. A nyomozás nem túl fordulatos, de azért tartogat meglepetéseket, a karakterek pedig szerethetőek. Bár a regényben gyilkosság és egyéb erőszakos halál történik, semmi nyomasztó vagy sokkoló nincs a történetben, sőt krimi létére már-már bájos. Grace fiatalkori eljegyzése a korban egyáltalán nem szokatlan, és a könyv végére szerencsére a Erzsébet királynő is elfogadja, hogy a kislány még nem áll készen erre. 

Történelmi lányregény

Történelmi szempontból viszont nem biztos, hogy okosan járt el az írónő. Felbukkannak a szövegben történelmi érdekességek, viszont a kor politikai helyzetével, az aktuális vallásháborúkkal kapcsolatos megjegyzések is. Egy ennyi idős olvasótól egyszerűen nem elvárható, hogy tisztában legyen a protestáns-pápista ellentéttel, vagy hogy ismerje a hugenotta szót. Patricia Finney még néhány olyan kifejezést is használ, ami szerintem egy felnőtt számára is magyarázatra szorul (primeró játék, virginál, perszevant). Ezek közül egyet kettőt megmagyaráz, de van, amit csak fejezetekkel azután, hogy először használná. Ezek a kifejezések nem gyakoriak, és többnyire nem is hangsúlyosak, de ez egész egyszerűen zavaró az olvasó számára. Az volt az érzésem, mintha az író nem tudná eldönteni, hogy mennyi időseknek írja a könyvet, talán az is ezt bizonyítja, hogy gond nélkül bedobja a szajha kifejezést is (nem találkozunk senkivel, aki ezt a foglalkozást űzné, csupán az kerül szóba, hogy a városatyák kötelezővé tették számukra, hogy csíkos köpenyt hordjanak).

A könyv végén van egy néhány oldalas ismertető a történelmi korszakról, de ez sem a legokosabb. Meglehetősen tömör, és nem feltétlen azt magyarázza, ami az olvasót érdekli. Ha a regény során egyszer sem merül fel VIII. Henrik neve, nem biztos, hogy fel kell sorolni az összes feleségét és hogy melyikkel mi történt. Arra viszont például kíváncsi lettem volna, hogy a királynőnek valóban szokása volt-e alattvalóihoz vágni a cipőjét, ahogy az a könyvben szerepel, vagy ezt csak az író képzelete szülte.

Stílusbeli disszonancia

Végezetül sajnos problémám akadt a fordítással/szerkesztéssel. Ha olyan kifejezéseket használunk mint "az Úr 1569. esztendejében" és "tisztátalan bestia"; vagy ha Grace megjegyzi, hogy még szerencse, hogy a főudvarhölgy nem tudja, hogy gondolatban olyan káromkodásokat használ mint "az ördög vigye el!" akkor egyszerűen nem dobálózhatunk olyan szavakkal mint "uncsi" vagy "cici". Összességében a könyv olvasmányos, de van benne egyfajta stílusbeli disszonancia, ami számomra nagyon zavaró volt (bár valószínű, hogy a regény eredeti célközönségének nem lenne az).

A Grace kisasszony nyomoz sorozat első kötete hibái ellenére is bájos és szórakoztató. Egyértelműen lányoknak szóló történet, Finney a gyönyörű ruhákra és a különböző táncokra is gondosan kitér. A borító egyszerűen gyönyörű, még akkor is, ha a rajta szereplő kislány valamiért nem 16. századi, hanem évszázadokkal későbbi ruhát visel. A sorozat második kötete Árulás a tengeren címen jelent meg.

Úgy vélem, Mrs. Champernowne agya kissé megzápult már; elvégre miért akarna egy királynő megházasodni, és ezzel maga mellé ültetni a trónra valakit, akinek alá kéne vetnie az akaratát? Ami azt illeti, ugyan miért akarna bárki is férjhez menni, ha nem muszáj neki?
Nekem sajnos muszáj. Királynői parancsra."
Patricia Finney: Gyilkosság a palotában - Carta TEEN, Pécs, 2025  

További infó a kiadó honlapján.