Történelmi szempontból viszont
nem biztos, hogy okosan járt el az írónő. Felbukkannak a szövegben történelmi
érdekességek, viszont a kor politikai helyzetével, az aktuális vallásháborúkkal
kapcsolatos megjegyzések is. Egy ennyi idős olvasótól egyszerűen nem elvárható,
hogy tisztában legyen a protestáns-pápista ellentéttel, vagy hogy ismerje a
hugenotta szót. Patricia Finney még néhány olyan kifejezést is használ, ami szerintem
egy felnőtt számára is magyarázatra szorul (primeró játék, virginál,
perszevant). Ezek közül egyet kettőt megmagyaráz, de van, amit csak
fejezetekkel azután, hogy először használná. Ezek a kifejezések nem gyakoriak,
és többnyire nem is hangsúlyosak, de ez egész egyszerűen zavaró az olvasó
számára. Az volt az érzésem, mintha az író nem tudná eldönteni, hogy mennyi
időseknek írja a könyvet, talán az is ezt bizonyítja, hogy gond nélkül bedobja a
szajha kifejezést is (nem találkozunk senkivel, aki ezt a foglalkozást űzné,
csupán az kerül szóba, hogy a városatyák kötelezővé tették számukra, hogy
csíkos köpenyt hordjanak).