Amikor Anya meghalt, Apa és Atlanta kiköltöztek egy ici-pici szigetre, hogy világítótorony-őrök legyenek. Atlanta rádión tatja a kapcsolatot a tanárával, Apa rádión vesz részt a világítótorony-őrök sakkbajnokságán. Nem sokkal Atlanta születésnapja után az unalmas napok sorát két esemény is megszakítja. Atlanta megpillantja a legendás Szellemhajót, a toronyba pedig különös kis vendéget sodor a szél. Márpedig ennek a vendégnek Atlanta segítségére van szüksége.
Szelesszirten nem telnek túl izgalmasan a napok. Atlanta zenét hallgat, sütit süt, tanul. A születésnapján az összes rég elveszett rokon képével koccint. Nem csak Anyával, de nagymamákkal, nagypapákkal, nagybácsikkal, és főként Szidbád dédapával, a sok-sok évvel ezelőtt eltűnt tudóssal és tengerésszel.
Ajándékképpen Atlanta a dédapa régi távcsövét kapja. Egy holdfényes éjszakán aztán olyasvalamit pillant meg vele, amire egyáltalán nem számított: egy aprócska sziget, Feketekő mellett, régimódi, szakadt vitorlájú hajó horgonyoz: a Szellemhajó. A környéken sok legenda jár felőle: azt beszélik, a legénység kísértetekből áll, és aki a közelébe merészkedik, nem tér vissza.
Néhány nappal később, egy jókora vihar után, Atlanta egy kis sirályfiókát talál. A mamája kétségbeesetten köröz a környéken, de nem találja kicsinyét. Atlanta tudja milyen elveszíteni egy anyukát. Úgy dönt, a kis sirállyal ez nem történhet meg.
Elhatározza, hogy visszaviszi a fiókát Feketekőre, ahol az anyukája fészkel. Mivel Apa alszik, Atlanta egyedül száll tengerre. Csakhogy nem éppen úgy megy a dolog, ahogy tervezte, Feketekő sokkal távolabb van, mint gondolta, és hajót vezetni sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnt. Ráadásul hirtelen leszáll a köd, és Atlanta azon kapja magát, a hatalmas kísértethajó mellett áll.
A jármű kihaltnak tűnik, de nem az. Hirtelen ijesztőbbnél-ijesztőbb szellemek veszik körbe. Az egyiknek rákolló keze van, a másiknak irányítótű szeme, a harmadiknak polip a szakálla. Atlanta rémülten kérdi, ahogy már annyiszor: "Szindbád dédapám mihez kezdene most?"
És láss csodát, szavaira megtorpannak a szellemek. Hamar kiderül, hogy a kísértet kapitány nem más, mint maga a dédapa, ráadásul nem is olyan ijesztő, jelmezt visel.
Némi termoszos tea és citromos sütemény mellett aztán Szindbád dédapa elmeséli mi is történt annyi évvel korábban.
Hazafelé tartottak a déltengerről, mikor hírét vették, hogy a Feketekőnél egy egészen különleges sirályfajta él, így hát kitérőt tettek, hogy a tudósok megvizsgálhassák a madarakat. Elsőre teljesen szokványos sirálynak tűntek, mikor azonban felkelt a telihold a világ leggyönyörűbb, ezerszínű madaraivá váltak. Csakhogy a szivárványsirályok szépsége elvonta a figyelmüket. Hirtelen vihar kerekedett, ahol mind odavesztek.
És akkor, meglátták a túlvilági tengerek hívását. Ha követed ezt a gyönyörű fényt, viszontláthatod azokat a szeretteid, akik már nem élnek. Csakhogy a tengerészek hallani is kezdtek, méghozzá a sirályok szavát. A madarak elsírták, hogy a kihalás szélén állnak, mert a tojásuknak varázserőt tulajdonítanak, ezért állandóak az orvvadászok támadásai. Szindbád nem hiába szentelte életét az állatok kutatásának. Ő és néhány társa lemondtak a túlvilági tengerekről, hogy immár száz esztendeje védelmezzék a madarakat, és elijesszék az orvvadászokat.
Az éjszaka hátralévő óráiban sor kerül egy kisebb tengeri csatára csakúgy, mint egy jókora palacsintázásra. Nem csak a sirályfióka, de hála Eriknek és Ragnarnak, akiket Apa riasztott, Atlanta is hazajut. A kislány rádöbben, Apa mennyire aggódhatott érte, de arra is, hogy a dédapja már nagyon szívesen elhajózna a túlvilági tengerekre, hogy viszontlássa a dédnagymamát. Erik és Ragnar elvállalják a sziget védelmét, így a tengerészek végre utolsó útjukra indulhatnak.
Dunajcsik Mátyás meseregénye szépen rámutat, hogy a halál nem rémisztő, hanem természetes dolog, jól megérdemelt pihenés az élet végén, a szeretteink pedig nincsenek olyan távol tőlünk, mint hinnénk. Kedves, néhol vicces történet nyolc éven felülieknek, kis állatvédelemmel fűszerezve.
Egyetlen apró hibája van a történetnek: Atlanta a szeleket állatok, a hullámzást viszont jazz zenészek után nevezi el. Érdekes gondolat, de valljuk be, az alsós olvasók szinte biztos, hogy nem tudják ki az a Miles Davis vagy Nina Simone (talán még a szüleik se). Dunajcsik mindegyikhez ad egy kis jellemzést, hogy elképzelhessük, összességében azonban ez a "színesítés" inkább zavaró, mintsem olyasvalami, ami hozzáad a történethez.
A kísértetek talán picit ijesztőek lehetnek elsőre, de hamar kiderül, hogy jólelkűek, és furcsa külsejük ellenére nem is különböznek tőlünk annyira.
A történetet, amit Dunajcsik Mátyás Izlandon írt, Gilicze Gergő egész oldalas képei díszítik.
Vajon milyen lehet az élet egy kísértethajón? És mit csinálnak a legénység tagjai, amikor éppen nem kísértenek? Vajon ugyanúgy ugratják egymást a hullámsíron túl is, mint életükben, vagy egy kicsivel azért már kedvesebbek egymáshoz?
És vajon kevésbé unatkoznak, és kevésbé magányosak, mint ha egy világítótoronyban élnének?"
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén – Kolibri Kiadó, Bp.: 2016
Korosztály: 8+
Kaland: 7/10
Humor: 7/10
Nekem hogy tetszett: 9/10
Halál
Tenger
Állatvédelem
Ruby és Garnet tízéves egypetéjű ikrek. Külsőre szinte megkülönböztethetetlenek, belsőre viszont tűz és víz. Anyukájuk halála óta négyesben élnek apjukkal és nagymamájukkal. Egészen addig, míg egy este apukájuk haza nem állít a nevetős Emmával, be nem jelenti, hogy vett egy könyvesboltot vidéken és úgy nem dönt, hogy ő, az ikrek és Emma együtt oda...
Október nem jár iskolába. Az erdőben él az édesapjával, a faluba is csak évente egyszer mennek. Számára a falu túl zajos, zsúfolt, büdös. Sosem használta még az internetet, de ismeri a felhők különböző típusait. Sosem nézett még tévét, de minden talált kincs történetét ismeri.
Szereted a csokoládét? Milyen gyakran eszel? Karcsi imádja a csokit, de olyan szegények, hogy egy évben csak egyszer ehet, a születésnapján. Pedig a világ leges-legnagyobb csokoládégyára mellett lakik, és minden reggel, mikor korgó gyomorral iskolába indul, a csoki illatú városon kell átkelnie.
