Riki tizenhárom éves és egy igazi várban lakik!
No nem valami középkori erődre kell gondolni, és nem is arra a fényes palotára, ami ma a Duna fölé magasodik, hanem a budai vár II. világháború utáni, romos verziójára. Riki apukája a csupa seb épület gondnoka, de még a várnál is érdekesebbek az ősi alagutak, ahol Riki és barátai szabadon bandázhatnak. Csakhogy hiába a régi cellák, hiába a török kincs legendája, 1956 októberében a jelen hirtelen sokkal izgalmasabb lesz, mint a múlt.
A Teller családot régi kötelék fűzi a budai várhoz, már Riki nagypapája is a gyönyörű épület gondnoka volt, most az apukája vigyáz a romokra, a fiú pedig arról álmodozik, hogy egy nap ő lehet majd az építész, aki felújítja. Egyelőre azonban szó sincs felújításról, a kommunista rezsimnek esze ágában sincs ilyesmire költeni.
Riki hármasban él itt az apukájával és a hűséges kuvasszal, Bátorral. Klára néniék Pesten laknak, Riki unokatestvére, Ottó pedig már egyetemre jár.
A fiú tőlük, a nagynéniéktől hall először valami egészen elképesztőről: az egyetemisták tüntetést szerveznek és mindenfélét követelnek, kezdve a szovjet katonák távozásától egészen a Sztálin szobor ledöntéséig!
Riki barátai, a budai vár vagányai, lelkesen éljeneznek a hírek hallatán, még a szép Petra is, akinek a szülei hithű kommunisták. Az események magukkal ragadják őket. Feri, Bálint és a félős Jancsi előbb a Corvin közben, majd a Széna téren harcolnak. Rikivel megígérteti az apukája, hogy nem vesz fegyvert a kezébe, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy Petrával apa egy ávóssá lett ismerőse után eredjenek, amiért börtönbe juttatta apa barátját, aki ott is halt meg. Egy felnőtt segítségével sikerül elfogniuk a férfit, de apa elengedi őt. Bár az élet igazságot tesz majd, sem a gyerekek, sem Riki apukájának nem tapad vér a kezéhez. A történet kapcsán az olvasó nem csak az ávós és a besúgó fogalmát ismerheti meg, de a regény arra is rámutat, hogy nem minden besúgót a gonoszság vagy a haszonszerzés vezényelt.
Monica Porter október 22-től kezdve egészen a forradalom leveréséig, sőt, az ország elhagyásáig és az emigrációig kísér végig minket a történéseken.
A sarkalatosabb eseményekről a gyerekek másodkézből értesülnek, a 23-i tüntetésről és a Rádiónál történtekről Riki apukája, a Kossuth téri sortűztől egy szomszéd számol be.
A Corvin közben és a Széna téren harcoló gyerekek közelebbről is találkoznak a forradalommal, de a könyv főként arra koncentrál, milyen Molotov-koktélt dobni, tankot robbantani, vagy épp, hogy akkor is segíthetsz, ha ezekhez nincs merszed. Arról azonban, hogy a tankokban emberek ülnek, vagy hogy az "ávósok elkapása" legtöbbször lincselést jelentett, nem esik szó. Porter szóba hozza ugyan a forradalom véresebb arcát, de ezeket az eseteket olyan szárazon tárgyalja a regény, mint ahogy egy ismeretterjesztő könyv sorolja a kötelezően említendőket.
A szerző (magán a forradalmon kívül) több, a szülőknek érdekes témát is megkapargat, de egyiket sem fejti ki igazán. Riki félárva. Bár természetesen hiányzik az édesanyja, apjához mély szeretet fűzi, nagynénje pedig szeretettel gondoskodik róla.
Petrának látszólag mindene meg van, csak épp meleg és gondoskodó otthona nincs. Mikor elpanaszolja a szüleinek, hogy az egyik ötvenes éveiben járó ávós barátjuk rendszeresen simogatja, és megpróbálta megcsókolni őt, a szülők egy vállrándítással elintézik a dolgot, sőt, még a tizenhárom éves kislányt szidják le, amiért nem megfelelően viselkedett. Monica Porter ebben a témában sem merül el túlságosan, körülbelül fél oldalt szentel neki, de ez a fél oldal legalább magyarázatot ad rá, miért utálja Petra az ávósokat, mikor otthon azt hallja, csodás a rendszer.
A harmadik említésre méltó szereplő Árpi bácsi, aki a vár alatti bozótosban éldegél időnként. Ő a történelem egy másik szakaszáról mesél a gyerekeknek, a munkaszolgálatról.
A könyv hangnemével sajnos végig problémám volt. Már azt is furcsáltam, hogy a tizenkét-tizenhárom éves gyerekeknek mind kiforrott politikai nézetük van egy olyan világban, ahol az iskola folyamatos agymosást végez, a szülők többsége pedig háromszor is meggondolja, mit mond ki a gyerek előtt, de ez még a kisebbik probléma.
Ami igazán zavaró, hogy Monica Porter egyszerűen nem találta meg a célközönségét. A regény stílusa és a mélység, amiben a forradalmat tárgyalja, inkább alsó tagozat második feléhez illik, egy-két kép, és némely, a korszakhoz kapcsolódó kifejezés viszont inkább tizenkét év körülieknek szól. A Móra kiadó is 12 éven felülieknek ajánlja a könyvet, de az igazság az, hogy az A budai vár vagányai 12 éveseknek kevés, 8 éveseknek sok.
-Kedves kislányom – nézett rá az öreg szomorúan. – Nincs különbség fasiszta és kommunista között, fikarcnyi sincs. Ha nem tartozol közéjük, akkor ellenség vagy, és kész."
Monica Porter: A budai vár vagányai – Móra, Bp., 2024
Korosztály: 10+
Történelem: 8/10
Izgalom, kaland: 6/10
Megható: 6/10
Nekem hogy tetszett: 5/10
1956. október 23.
Kommunizmus
Család
Zaklatás
Kivándorlás, Disszidálás, Emigráció
További infó: https://mora.hu/konyv/a-budai-var-vaganyai
Vinnie, a viktoriánus kori kalapkészítő, egy éjjel arra riad, hogy édesanyja mindenüket összecsomagolta és indulásra kész. Néhány órával később a tengerparti Brightonban szállnak le a vonatról, ahol, Vinnie őszinte döbbenetére, édesanyja kijelenti, hogy egy időre Párizsba utazik, lányát pedig a sosem látott Bets néninél hagyja.
Ruby és Garnet tízéves egypetéjű ikrek. Külsőre szinte megkülönböztethetetlenek, belsőre viszont tűz és víz. Anyukájuk halála óta négyesben élnek apjukkal és nagymamájukkal. Egészen addig, míg egy este apukájuk haza nem állít a nevetős Emmával, be nem jelenti, hogy vett egy könyvesboltot vidéken és úgy nem dönt, hogy ő, az ikrek és Emma együtt oda...
Október nem jár iskolába. Az erdőben él az édesapjával, a faluba is csak évente egyszer mennek. Számára a falu túl zajos, zsúfolt, büdös. Sosem használta még az internetet, de ismeri a felhők különböző típusait. Sosem nézett még tévét, de minden talált kincs történetét ismeri.
