Eric Walters – Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje

2024.02.11

Kedvcsináló

Nagyapa alkarján van egy számsor. Shirli tudja, hogy került oda, de erről nem beszél a család. Nagyapa nem tűri a zenét. Senki nem tudja miért. Mikor Shirli a padlásán kutat egy iskolai előadás miatt, nem csak egy régi hegedűt talál, de egy zenekar plakátját is, rajta a nagyapjával. Míg a kamaszok a Hegedűs a háztetőn színpadra állításán dolgoznak, Nagyapa bátorságot gyűjt, hogy szembe nézzen a múltjával.

Spoileres kibeszélő

Shirli minden vágya, hogy egy nap színésznő lehessen. Imád énekelni, táncol, drámaórára jár. Mikor kihirdetik az iskolai darab, a Hegedűs a háztetőn szereposztását, csalódnia kell: nem a legszebb dalt éneklő fiatal lány szerepét kapta, hanem az anyáét. Ráadásul a vágyott szerepet örök riválisa kapta. Öröm az ürömben, hogy színpadi férjét az iskola legnépszerűbb fiúja játssza.

Zejde

Zejde (jiddisül nagyapa) még soha egyetlen előadására sem ment el. Ki nem állhatja a zenét. Az ő házában nem szabad énekelni, a fia nem tanulhatott hangszeren, nincs lemezjátszója, de még csak rádiója sem. Különbségeik ellenére Shirli rajong érte, gyakran látogatja, különösen mióta úgy féléve meghalt a nagymamája. Azóta Zejde öregebb lett és fáradtabb, de neki mindig örül.

Shirli a darabhoz használható kellékek után kutat Zejde padlásán, de olyasmit talál, amire egyáltalán nem számított. Gyönyörű, régi hegedűre lel, rajta kis Dávid-csillagokkal. Meglepetése csak akkor lesz nagyobb, mikor egy zenekar plakátját is megtalálja, rajta egy család: nagyapa, a testvérei és a szülei. Mikor azonban Shirli rákérdez a dologra, Zejde olyan dühös lesz, mint még soha.

"A múltam nem a múltban van."

A következő hónapokban nagyapa lassacskán megnyílik, és apránként mesélni kezd a múltjáról. Mesél a gyerekkoráról Lengyelországban. A családjáról, akikkel klezmer zenét játszva jártak faluról falura, városról városra. Arról, milyen nehéz volt a zsidókra vonatkozó törvények miatt, és arról, hogy még nehezebb lett, miután a németek bevonultak Lengyelországba. A család az erdőben bujkált, de egy nap rájuk találtak, és a vasútállomásra vitték őket. Zejde elmeséli, hogyan szorongatta a hegedűjét a marhavagonban, mesél az érkezésről Auschwitzba. Az édesanyját rögtön balra küldték, apját és a bátyait jobbra. Őt pedig kiemelték, és az auschwitzi zenekarba tették. A zenekarnak két feladata volt. Egyrészt gyors ütemű zenét kellett játszaniuk a rabok meneteltetéséhez, másrészt az új foglyok érkeztetésénél kellett játszaniuk, hogy nyugalmat biztosítsanak. Hiszen, ahogy Zejde is gondolta az első nap, "Mennyire lehet rossz egy hely, ha van muzsika?" A családjából egyedül Zejde élte meg a tábor felszabadítását. A hegedűre pedig többé nézni se bír, számára a zene "a halál hangja".

Zejde közel hatvan évig nem beszélt a múltjáról, most sem könnyű neki. De ahogy szembe néz a fájdalmával, a zenével is újra barátságot köt és utat enged hihetetlen tehetségének.

Összekapcsolódó tragédiák

A holokauszt nem az egyetlen tragédia, amivel a Nagyapa hegedűje foglalkozik. A kamaszok egy olyan darab színpadra állításán dolgoznak, ami az 1905-ös pogrom alatt játszódik, és teszik mindezt 2002 februárjában, alig öt hónappal szeptember 11. után. Shirli jól emlékszik arra a napra, mikor megtudták, hogy baleset történt, egy repülő az egyik toronyba csapódott. Emlékszik, amikor a második repülő is becsapódott, és rádöbbentek, hogy szó sincs balesetről. Az iskola bezárt, a gyerekekért eljöttek. Aggódás a rokonokért, a sokk, ahogy a parton állva nézték, ahogy a második torony is összedől.

Azóta eltelt öt hónap. Sok időnek tűnik, de a tragédia még mindig velük van, és a világ örökre megváltozott. Nem csak politikailag (erről, és a háborúról egyáltalán nem beszél a könyv) de a hétköznapok is. A híradóban állandóan a romeltakarításról tudósítanak. Az iskola felvett egy biztonsági őrt. A kamaszok megkapják első mobiltelefonjaikat, mert a szülők már állandóan aggódnak. Felerősödik a muszlimellenesség. Ez utóbbit a könyv súlyosan elítéli. Zejde nem felejt el rámutatni az ábrahámita vallások közti kapcsolatra, szerinte a zsidók, a keresztények és a muzulmánok mind Ábrahám gyermekei, ennél fogva "ugyanaz a vér csörgedezik" az ereikben.

Bár 9/11 közel sem a regény fő témája, számomra nagyon érdekes volt, ahogy egy-egy elszólással bemutatta, hogyan változtatta meg az esemény a hétköznapokat. Az is tetszett a könyvben, hogy alig észrevehető, halvány kapcsolatot teremtett a három csapás közt. 1905-ben a dédnagymama megélte, hogy a vallása miatt el kell menekülnie Oroszországból. Közel száz évvel később a dédunokája, egy ezzel foglalkozó darabban szerepel, és a nagyapjának próbál segíteni a holokauszttal kapcsolatos emlékei feldolgozásában. És mindeközben sokan egy másik vallás követőit kezdik el gyűlölni.

Bár a regényben szerepel néhány megrázó jelenet, a Nagyapa hegedűje nem nyomasztó könyv. Az iskolai drámaklub élete (rivalizálás, túlterhelt, ezért robbanékony tanár, kis híján elmaradó előadás) és egy kedves szerelmi történet Shirli és a főszerepet játszó Ben között, kellően színesíti a történetet, könnyedebbé teszik azt.

A Pagonyhoz tartozó Tilos az Á Kiadó 12 éven felülieknek jelzést tett a könyvre, én lehet, hogy inkább 14 éven felül ajánlanám. Nem a stílusa vagy a komolysága miatt, hanem az előzetes tudás szükségessége miatt. Bár az alkotópáros gondosan ügyelt rá, hogy mindent elmagyarázzon az olvasónak (mi az a holokauszt, mi az a pogrom, mi az, hogy klezmer) egy téma mégis kimarad ebből a sorból, nyilván azért, mert az amerikai gyerekeknek ezt nem kell magyarázni. Ez a téma szeptember 11. Míg a mi generációnkban mindenki tudja mi történt, és ennek milyen következményei lettek a világra, a fiatal olvasók már nem feltétlenül. Ami számunkra emlék, nekik már történelem tananyag, méghozzá nyolcadikos tananyag. Kizárólag ezért adnám tizennégy éves kortól a regény, amúgy a 12-13 éves korosztálynak már teljesen megfelelő.

Azt mondtam, elengedni a dolgokat a legjobb, amit tehetsz. Azt hiszem… azt hiszem, el kell engednem néhány dolgot, amit túl régóta cipelek. El akarom mesélni, mi történt velem a koncentrációs táborban, Auschwitzban. Akarod meghallgatni?"

Eric Walters – Kathy Kacer: Nagyapa hegedűje – Tilos az Á Könyvek, Bp., 2021.

Összesítő

Történelem: 9/10

Romantika: 5/10

Elgondolkodtató: 8/10

Nekem hogy tetszett: 9/10

Témák

  • Holokauszt
  • Szeptember 11.
  • Színjátszás
  • Szerelem
  • Vallás