Millióegy kutatás bizonyítja, hány területen teljesítenek jobban az olvasó gyerekek. De vajon hogy érjük el, hogy a miénk is közéjük tartozzon?
A mai napra hét olyan tippet hoztam, ami segíthet az olvasóvá nevelésben, a következő héten pedig azzal kapcsolatban várható egy poszt, hogyan csábítsuk vissza a könyvek birodalmába az elkóborolt kiskamaszokat.
A gyerekek kis utánozó majmok. Ha csapkodsz, csapkodni fog. Ha káromkodsz káromkodik. Ha pedig rendszeresen könyvet lát a kezedben, ő is olvasni fog. Ne csak tudja a gyerek, hogy te olvasol, de lássa is, hogy örömöd leled benne. Tudom, egész nap rohansz, de ha csak akkor olvasol, mikor ő már lefeküdt, annak sajnos nincs olvasóvá nevelő hatása.
Lehetőleg egész kicsi korától legyen az élet része, hogy ellátogattok a könyvtárba. Ellentétben azzal, amit sokat hisznek, a könyvtárban nem csak poros régiségek vannak, bőven talál ott olyasmit a gyerek, ami épp menő, vagy amit más gyerekeknél lát. (Én egy viszonylag nagy kerületi könyvtárba járok, itt általában néhány hónappal a megjelenés után már megérkeznek az újdonságok, van hogy előbb).
Ha rendszeresen elviszed a gyereket a könyvszentélybe, hogy fél-egy órát csak arra szánjatok, hogy kiválasszátok mit szeretnétek olvasni, az nem csak erősen olvasásra nevelő hatású, de rengeteget is spórolhatsz. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtáraiba például 25 éven aluliaknak ingyenes a beiratkozás, de a jelenlegi könyvárakat figyelembe véve a felnőtt éves olvasójegy sem éri el egy új könyv árát. Azoknak, akik azért nem járnak könyvtárba, mert félnek, hogy elfelejtik visszavinni a könyveket, örömmel üzenem, hogy a legtöbb könyvtár már email-es figyelmeztetőt küld, a lejáratot megelőző napokban, a hosszabbításra pedig online, telefonon is van mód.
Tudom, tudom, minden vágyad, hogy végre ő is a gyerekkori kedvencedért rajongjon. De a helyzet az, hogy ami neked kedvenc volt, számára lehet nyögvenyelős. Amellett, hogy lehet más az ízlése, ne felejtsük el, hogy volt egy nagyon komoly generáció váltás. Az alfa generáció egészen más dinamikához szokott, mint az Y vagy a Z generáció, és az se biztos, hogy azt találja viccesnek, mint amit egy 30-40 évvel ezelőtti gyerek.
Az én olvasóvá válásom kis híján elcsúszott azon, hogy az első regény amit a kezembe adtak, a Május 35. volt. Azt mondták vicces, de én iszonyúan szenvedtem vele, míg végül aztán a felénél félre tettem. Szerencsére nem erőltették, nem sokkal később pedig rábukkantam egy nagymamám gyerekkorából származó meseregényre, onnantól nem volt megállás. A lényeg, hogy a gyerek érzi, mire van szüksége; legyen az régi vagy új, meseszerű vagy inkább hétköznapi. Elől hagyhatsz olyasmit, ami szerinted tetszhet neki, de hagyd, hogy ő válasszon!
Őszintén: te mit élvezel, ami kötelező?
Vannak csodálatos gyerekkönyvek, amik egészen komoly témákat boncolgatnak és elgondolkodtatnak. A legjobb gyerekkönyvek ilyenek. Óriási szükség van ezekre a gyerekkönyv piacon, különösen mikor sok gyerekkel nem nagyon beszélgetnek otthon. Viszont a magam részéről nem ajánlom, hogy ezekkel kezdjünk. A cél az, hogy a gyerek megtanulja, hogy a könyv ugyanolyan jó élmény lehet, mint játszani. Én első néhány olvasmánynak mindenképpen olyan történetet ajánlok, ami megnevetteti, ami elvarázsolja, ami izgalmas. Legyen lendületes, és legyen benne kellő mennyiségű párbeszéd.
Viszont ne is ragadjunk le örökké ezeknél a könyveknél! Sokan úgy gondolják, egy gyerekkönyvbe nem való súlyosabb téma, de ha csak vicces könyvekkel találkozik a gyerek, azzal egy hatalmas érzelmi skála apró szeletét fedjük csak le. Három-négy szórakoztató könyv után már érdemes bepróbálkozni komolyabb mondandóval, természetesen a korosztálynak megfelelő tálalásban. Azt se felejtsük el, hogy számos könyv úgy beszél komoly dolgokról, hogy közben megnevettet.
A legtöbb családban felolvasnak esténként, de sokan abbahagyják, mikor a gyerek megismeri a betűket. Ez az egyik olyan időszak, amikor rengeteg könyvszerető gyereket elveszít az olvasóközösség. A helyzet az ugyanis, hogy a betűk ismerete és az olvasni tudás távolról sem ugyanaz. A kis olvasó ekkoriban még magával a szöveggel küzd, arra már nem marad kapacitása, hogy ténylegesen élvezze azt, beleélje magát a történetbe. Viszont mire eljut arra a szintre, hogy már nem kell odafigyelnie a kibetűzésére, leszokik a történet szeretetéről, megfeledkezik róla milyen jó dolog is az.
Persze fontos, hogy a kisalsós gyakorolja az olvasást, de ettől függetlenül érdemes megtartani az esti felolvasás rituáléját, a mesekönyvekről fokozatosan áttérve akár gyerekregényekre is. Már csak azért is, mert a felolvasásban nem csak a mese pozitív élmény a gyereknek. Ez egy összebújós, meghitt pontja a napi rutinnak, amit nem érdemes egyik napról a másikra elvágni, különösen nem egy olyan időszakban, mikor az iskola miatt amúgy is hirtelen nagynak és ügyesnek kell lenni.
Beszélgess a gyerekkel! Tetszett a könyv? Miről szól? Ki a kedvenced?
Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy te érdeklődsz az olvasmányai iránt és szívesen beszélgetsz vele, ő is szívesen szerez újabb és újabb könyvélményeket, amiket megoszthat veled. Az se ördögtől való, ha esetleg te is elolvasod a könyveit, jobban tudtok róla beszélgetni, a történet pedig közös titokká válik. Rengeteg olyan gyerekkönyv van, ami felnőttként is élvezhető. Ráadásul így első kézből értesülhetsz róla, milyen hatás éri a gyermekedet. Ha valami olyasmit tanul a könyvből ami nem tetszik neked, vagy ha ő értelmez valamit rosszul, könnyebben tudsz korrigálni.
Rami tizenhét éves. Az övé az utolsó generáció, amelyik még emlékszik milyen volt azelőtt. Mielőtt hatalomra került a Hivatal. Mielőtt bezárták az iskolákat és megnyíltak az agymosó Scola Respublicák. Mikor még nem osztották három kasztra a népességet, mikor az emberek még kimondták, amit gondoltak, és ezért nem vitték el őket. De a világ...
A múlt héten arról volt szó, hogyan neveljük olvasóvá a gyerekeket, mára pedig 10+1 tippet hoztam azzal kapcsolatban, hogyan csábítsuk vissza a kamaszokat a könyvek birodalmába.
