1933-at írunk, és Németország választásra készül. Anna apukája, egy híres író, nyugtalan: vajon mire számíthatnak a zsidók, ha Hitler hatalomra jut? A legtöbben kinevetik, azt mondják, túlságosan aggódik, de Papa nem tágít, így hát a család útra kel: Berlinből Zürichbe, Zürichből Párizsba, majd még tovább. Anna és a bátyja pedig új országban, új iskolában, új szokások közt találja magát, miközben otthonról egyre furcsább hírek érkeznek, és már senki sem mondja, hogy Papa túlságosan aggódik.
Amíg Hitler nem kezdett folyton a zsidókról beszélni, Anna nem is tudta, hogy zsidó. Ők sosem voltak vallásosak. Papa híres író, a család jómódban él egy nagy berlini házban, amit betölt a zongoraszó, mama mosolya és Heimpi gondoskodása, aki egy személyben dada és házvezetőnő.
De 1933-ban, ahogy közelednek a választások, Papa egyre inkább aggódik. Fél, hogy ha Hitlert megválasztják, nem írhat majd arról, amit gondol, és bajba kerülhetnek, mert zsidók. Mikor valaki figyelmezteti, hogy bevonhatják az útlevelét, Papa azonnal indul. Mama és Julius bácsi szerint Papa túlságosan aggódik, de végülis mit árt az a pár hónap külföldön? Elvégre, még ha Hitlert tényleg meg is választják, nem húzhatja tovább hat hónapnál, nem igaz? Így hát Mama, Anna és tizenkét éves bátyja, Max Zürichbe utaznak a legszükségesebb holmival, a többit pedig majd Heimpi utánuk hozza pár héten belül.
Csakhogy ebből semmi nem valósul meg. Míg Anna egy súlyos betegséggel küzd Zürichben, megérkeznek az első hírek. Hitler nyert, rögtön másnap beállítottak az útlevelekért és elhangzik ez a csúnya, érthetetlen szó is: vagyonelkobzás. Oda a szép ház, a vagyon, Mama zongorája, még a csodás társasjátékkészlet és Anna rózsaszín plüssnyula is. A családnak már nincs pénze saját lakásra, így Heimpi sem jöhet utánuk.
Annáék egy Zürich melletti kis fogadóba költöznek, Max vonattal jár a városi gimnáziumba, Annát pedig a falusi iskolába íratják be.
Ezzel kezdetét veszi a család kálváriája. Vagy talán kalandja? Judith Kerr két-három év eseményeit dolgozza fel, még bőven a II. Világháború kitörése előtt véget ér a történet.
A regény elsősorban a kitelepülés, az új országba, új életbe való beilleszkedés témáját járja körbe, a németországi események egy áttetsző lepel mögött húzódnak. Előzetes tudással érti az olvasó mi történik, de nem ezen van a hangsúly. Elhangzik egy félmondat arról, hogy otthon elégetik Papa könyveit, találkozunk Svájcban nyaraló német családdal, ahol az anyuka nem engedi, hogy a gyerekei zsidókkal játszanak. Papa fejére vérdíjat tűznek ki, nem csoda, hogy rémálmok gyötrik. Ezek azonban, mint mondtam, nem hangsúlyosak, a családi élet eseményei sokkal fontosabbak. A mögöttes tartalomból a kis olvasó annyit fogad be, amennyit elbír ha ezeken a részleteken átsiklik, akkor is teljes könyvélményt kap.
A lepel összesen két alkalommal lebben fel. Egyszer, mikor Anna véletlenül meghallja, ahogy a nagymama elmeséli Mamának, hogyan őrült meg egy híres professzor, miután egy koncentrációs táborban egy kutyaólhoz láncolták, és arra kényszerítették, hogy ugasson. A másik alkalom, mikor utoljára hírt kapnak Julius bácsiról. Ő a család barátja volt, a Természettudományi múzeum kurátora. Gyakran vitte állatkertbe Annát, és még jó ideig küldözgeti az állatos képeslapokat a kislánynak, rajta üzenetekkel Alice néninek, vagyis Papának. Juius bácsi kinevette Papát, mikor családostul nekivágott a világnak. Később elismeri, hogy Papának igaza volt, de ő nem akarja elhagyni Németországot: szereti hazáját, és hiszi, hogy jobbra kell fordulniuk a dolgoknak. Julius bácsi akkor is megtalálja az örömet az életben, mikor egy zsidó nagymama miatt elbocsájtják kurátori állásából és takarítóként kell dolgoznia, rendszeresen jár az állatkertbe és imádott majmait eteti. De egy nap az állatkerti belépőjét is bevonják és Julius bácsi már nem talál olyasmit, ami, boldoggá teszi, már nem tud reménykedni. Miután mindent elvettek tőle, Julius bácsi öngyilkos lesz.
Julius bácsi tragédiáját egy-két bekezdésben ismerteti a hírhozó, rögtön utána pedig nagyon jó hírt kap a család, ez elveszi a megrázkódtatás élét.
A regény fő témája azonban nem Hitler embertelensége, hanem a család új élete. Mikor a szülők elmondják a gyerekeknek, hogy külföldre utaznak, Anna úgy gondolja, néhány hónapra nagy kaland lesz máshol élni. Csakhogy a hónapok egyre szaporodnak, a család pedig kénytelen szembe nézni vele, talán sosem mehetnek haza. A hajdani jólét elillant, a régi vagyon már Hitleré, a svájciak pedig nagy semlegességükben igyekeznek nem felbosszantani a nácikat, így alig-alig publikálják Papa cikkeit. Svájcban még csak-csak megvan a kényelmük, hiszen fogadóban élnek, mikor azonban a több munka reményében továbbállnak Párizsba, a család életmódja gyökeresen megváltozik. Annáék saját lakást bérelnek, Mama pedig, a hajdani úri hölgy akit saját bevallása szerint csak zongorázni tanítottak, hirtelen azon kapja magát, hogy főz, takarít, és rendben tartja a gyerekek örökké rövid ruháit. Papa nem érti, mi ebben olyan nehéz, amikor pedig segíteni próbál, azt nevetségesen ügyetlenül teszi. Egy szóval, a családnak megvannak a maga gondjai, de a köztük lévő szeretet minden nehézségen át lendíti őket.
De hogy élik meg mindezt a gyerekek? Az ember azt hinné, Svájcban egyszerűen folytatódik az élet, hiszen ugyanaz a nyelv. Hamar kiderül azonban, hogy a Zürichi-tó partja egészen másvilág, mint Berlin. A focit felváltja a horgászat, Anna jódlizni tanul, a tanára pedig egészen furcsa dolgokat mond időnként. Még elképesztőbbek azonban a gyerekek. Anna döbbenetére itt a fiúk és a lányok nem játszhatnak együtt, a kislány pedig nem várt következményekkel szembesül, mikor megszegi ezt a szabályt.
Még nagyobb kihívás Párizs, ahol a testvérek úgy kezdik az iskolát, hogy alig beszélnek franciául. Max és Anna azonban, ha némi nehézség árán is, mindenütt megtalálja a boldogságát, sőt a sikerét is. Mikor a család végül Angliába indul, mert egy filmvállalat elfogadja Papa forgatókönyvét, a testvérek lelkesen vágnak neki az új kalandnak, hiszen amíg együtt a család, nem értik maguk menekültnek
Judith Kerr 1987-ben megjelent regénye méltán vált klasszikussá Nagy Britanniában. Az írónő saját, gyerekkori emlékeire épülő könyve kedves családregény egy sötét időszak hajnaláról. Az Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat kellő humorral és bájjal enyhíti a háttérben húzódó kemény témát, előtérbe pedig olyasmit helyez, amit a 21. században is számtalan gyerek megél: azt, hogy milyen újrakezdeni egy idegen országban. Magyarul idén jelent meg először, hála a Pagony Kiadónak. Tíz éven felülieknek ajánlom.
Furcsa érzés - felelte Papa. - Egész életedet leéled egy országban. És egyszer csak ezt az országot átveszik a banditák, te pedig hirtelen egy idegen helyen találod magad, a kezedben semmivel.
Olyan vidámnak tűnt, ahogy ezt mondta, hogy Annának meg kellett kérdeznie:
- És ezt te nem bánod?
- Bizonyos értelemben nagyon is - felelte Papa - másrészről viszont rettentő érdekes.Judith Kerr: Amikor Hitler ellopta a rózsaszín nyuszimat - Pagony, Bp., 2025
Korosztály: 10+
Történelem: 7/10
Kaland: 6/10
Humor: 7/10
Nekem hogy tetszett: 10/10
Emigráció, kitelepülés
Holokauszt
Család
Utazás
Elérkezett az év azon szakasza, mikor az átlagosnál jóval többet foglalkozunk a halál, az elmúlás és a gyász témájával. De vajon megjelenhet-e ez a téma a gyerekirodalomban? Késhegyre menő viták folynak erről: sokak szerint teljes mértékben, mások felháborodva kérdezik, minek ezzel terhelni egy gyereket?!
A Deepdean Leányiskola, ez az előkelő ifjú hölgyek képzésére szakosodott intézmény, Anglia egy ködös szegletében húzódik. Minden értelemben távol van Hazel Wong honkongi otthonától, nem könnyű hát beilleszkednie. Szerencsére itt van legjobb barátnője, a tökéletes Daisy Wells, Hazel pedig lelkesen követi minden ötletét, legyen szó spiritiszta...
Ali bácsi régiségkereskedést vezet, Levi viszont megbukott töriből. Ali bácsi nem szereti, ha Ali bának nevezik, Levi meg ha lekisfiamozzák. Levi szinte bárhol szívesebben töltené a nyári szünet első napját, mint a Csodalámpás boltban, Ali bácsinak meg nincs sok kedve egy pimasz kamaszhoz, Levi anyukája mégis sikeresen rásózza a fiát. Hamar kiderül...
