Az egyik legdühítőbb dolog számomra, amivel a mai kamasz
filmekben/sorozatokban/könyvekben találkozom, amikor úgy csinálnak, mintha a
szüzesség elvesztése nem lenne nagy dolog. A szereplők úgy ugranak össze,
mintha évtizedes tapasztalatuk lenne a dologban, nem számít milyen körülmények
közt történik meg, az se igazán, kivel. Nem gondolkodnak, nem hezitálnak, az
első alkalom elsősége teljességgel súlytalan.
Na, ez az, amivel a Huszonnégy másodperc múlva… nem
vádolható. Adott egy tizenhét éves kamaszfiú, aki épp a szüzességét készül
elveszíteni a lánnyal, akivel két éve együtt jár. Régóta álmodozik róla, nagyon
készült rá, most mégis a fürdőszobában pánikol. És míg a lány a szobában vár,
előtte lepereg minden az elmúlt két évből, ettől pillanattól kezdve egészen megismerkedésük
pillanatáig. Egészséges kapcsolatuk minden szép pillanata, és az összes
ostobaság, vagy éppen bölcsesség, amit a szex-el kapcsolatban hallott. A
világból, a barátaitól, a rokonaitól. Maszkulinitásról, gyengédségről,
mindarról, amiről jó lenne, ha minden kamasz hallana az első alkalom előtt.
Jason Reynolds regénye nem a legfordulatosabb sztori, és
néhányak számára talán zavaró lehet a fordított időrend, de őszintén és
értelmesen beszél egy olyan témáról, amiről még mindig nagyon sok fiatallal
senki nem beszél. Mindenesetre a
Goodreads nevű könyves oldalon közel 5100 értékelésből körülbelül négyezren
adtak négy vagy öt csillagot az ötből.
Várható megjelenés: 2025.06.05.