A regény legnagyobb erőssége egyértelműen a humora. A csajok
kemények, van aki kidolgozottabb, van aki kevésbé, de többen is vannak, akiket
egyértelműen látni szeretnék még egy harmadik kötetben. A versenyzőkön kívül is
kapunk érdekes új szereplőket, sőt, új isteneket is megismerhetünk (ráadásul
nem csak a legismertebbeket.) A próbák kreatívak, személyes kedvencem a második
próba.
Ahogy az első kötetben, itt is egyértelmű, hogy Csoma-Lőrincz
Tamarát nagyon is érdekli a pszichológia. A Hádésszal ellentétben itt nem egy témát fejt ki bővebben, ha nem több olyan, jellemzően nőket, vagy párkapcsolatokat érintő kérdést vet fel, ami sokakat foglalkoztat. Beszél randizásról, nárcisztikus partnerről, toxikus kapcsolatokról. Találkozunk tini mamival, szülés utáni depresszióval. Szóba jön a "tradwife" szemlélet, szerelem első látásra, de a "Talán"-ban rejlő
egészség is. Ezeket abszolút tini lányoknak befogadhatóan tárgyalja, 12-13
éveseknek már jó szívvel ajánlom a kötetet.
Csoma-Lőrincz Tamara nem vesztette el a humorát, lendületes,
szórakoztató, komolyabb témákat is megpendítő regényt alkotott, ami
összességében méltó a Merítés közönségdíjas első kötethez. Apropó, első kötet:
a Perszephonét úgy hirdették, mint amihez nem szükséges a korábbi könyv
ismerete, és ez voltaképpen igaz is. Az olvasó akkor is mindent érthet, ha
először találkozik Alexszel és barátaival, de a száz százalékos olvasói élményhez nem árt a Hádész, az Alvilág tini kalandora ismerete. (Amiről itt olvashatjátok
a beszámolómat.)