London szívében, a XIX. század alkonyán, botrányos titkosügynökség működik. Botrányos, hiszen nőket alkalmaz, és botrányos, hiszen nőket segít! Isobel Stanhope, egy elszegényedett kisnemes leánya büszke rá, hogy a Madárház ügynöke lehet, és jól is végzi a munkáját. Egy különös ügy azonban egyre riasztóbb méreteket ölt: egy komorna az úrnője életéért aggódik, az alvilág egy régi rubinra vadászik, Roxton hercegét, pedig (akibe Izzy réges-rég belehabarodott), árulással vádolják. Szerencsére a Madárház legkiválóbb ügynökei kezdenek nyomozásba!
Amióta az édesapja meghalt, Isobel Stanhope élete a feje tetejére állt. Mr. Stanhope jó ember volt: szeretettel gondoskodott feleségéről, biztos otthont adott gyermekeinek, és örömmel tanította leányát saját hobbijára, az óraművek, és főként a zárak ismeretére. Legnagyobb gyengeségére csak halála után derült fény: borzalmasan rosszul bánt a pénzzel. A régi vagyon és a felesége hozománya rég elpárolgott, a megélhetésüket már jó ideje Mr. Stanhope zárakkal és széfekkel kapcsolatos tudása biztosította. Izzy eleinte azt remélte, így ő is szert tehet a szükséges pénzre, de hiába tanította meg az apja mindenre, a 19. század végén senki nem tart alkalmasnak egy tizennyolc esztendőst hajadont arra, hogy biztonsági szakértő legyen.
És hogy tovább fokozódjon a baj, Isobel édesanyja ágynak esik. Az orvos szívbetegséget állapít meg, és szigorúan megtiltja, hogy bármivel felzaklassák, így a lány teljesen magára marad a gondokkal. Fenn kell tartani a házat (legalább annyira, hogy a Mama ne sejtsen semmit), fenn kell tartani a látszatot, hogy az úri társaság ne fordítson nekik hátat, és fizetni kell Izzy kisöccsének tandíját. Egy előnyös házasság talán segítene, de így, hogy a lánynak se címe, se vagyona, és nem is tartozik a legszebbek közé, nem tolonganak az udvarlók.
Izzy mindent megtesz: elbocsájtja a szolgálókat, eladja a bútorokat, de a helyzet egyre kétségbeejtőbb. Ekkor azonban különös ajánlatot kap. London egy átlagos utcájában, egy átlagos rövidárubolt felett, csöppet sem átlagos szervezet működik: a Madárház. Mondhatnánk egy titkos női klubnak, annál azonban sokkal több: nőket segítő titkosügynökség.
Hiszen a világ nem barátságos hely. A törvények megvédik a férfiakat, a nők védelmét pedig a férfiakra bízzák. De hová fordulhatnak azok a nők, akikre a férfiak jelentik a veszélyt? Akinek a férje több évszázados örökséget kártyáz el, vagy épp fizikailag bántalmazza? Ki segít, ha senkit nem érdekel, hogy rövid időn belül több fiatal, de szegény lány is szőrén-szálán eltűnt? A Madárház nem fordít hátat ezeknek a nőknek. Ha kell, gyilkossági ügyben nyomoz, ha kell leánykereskedőket leplez le, vagy épp lehetőséget biztosít rá, hogy egy asszony elmenekülhessen a férje elől.
A Madárház állást, és megbízható fizetést ajánl, Isobel pedig szürke kisegérként és ügyes zártörőként egyaránt az ügynökség hasznára válik.
Másfél évvel később azonban egy munka különös fordulatot vesz: Izzy olyan helyen botlik Roxton hercegébe, ahol senki nem számítana rá. Max Vane nem akármilyen herceg: méltóságteljes, távolságtartó, sosem mosolyog. Csakhogy Izzy nem csak mosolyogni látta, de titokban nevetni is hallotta, és rögvest fülig beleszeretett. Nagy kár, hogy Roxton a nevét se tudja, pedig már többször is bemutatták neki. De mégis mit keres egy koszos kis kocsmában egy olyan környéken, ahol úriembernek semmi keresni valója? Úgy tűnik, Roxtonnak is megvannak a maga titkai, és ezek a titkok talán nem is állnak olyan távol Izzyéitől.
Hamarosan a helyzet tovább bonyolódik. A miniszterelnöki szék várományosa tolvajokkal szövetkezik. Egy eddig teljesen épelméjű asszony, mintha megőrülne, mióta felbosszantotta a férjét. Egy csúnya rubin különös titkot rejt, Roxton hercegét pedig bűnözőnek, mi több, hazaárulónak kiáltják ki.
A Madárház menedéket nyújt a hercegnek, Max Vane azonban nem olyasvalaki, aki hátra dől, míg a nők vásárra viszik a bőrüket. Max és Izzy közös nyomozásba kezd. De vajon másfél év távoli epekedés után milyen alaknak bizonyul a herceg? Izzy kiábrándul belőle, ahogy megismeri? Vagy épp ellenkezőleg? De mégha a fiú méltónak is bizonyul, mégis miféle kapcsolat lehetne az úri társaság legkapósabb agglegénye és az elszegényedett, szürke kisegér között? Különösen, mert azután a rengeteg kiszolgáltatott asszony után, akivel a munkája kapcsán találkozott, Izzynek esze ágába sincs férjhez menni. De vajon a házasság mindenképpen kiszolgáltatottság? Megérheti vállalni a kockázatot?
A botrányügynökség igazi könnyed lányregény, se a romantikus, se a nyomozó szálon nem kell nagy mélységekre számítani. A szerelmi szál néhol kissé esetlen, de kedves, a történet végére a kislányos rajongás valódi szerelemmé fejlődik. A könyvben nincs szex, a mellékszereplők közül többen is az LMBTQ közösség tagjai. A nyomozásban van egy-két fordulat, de azért a humor és a szerelmi szál nélkül nem vinné el a könyvet.
Összességében Laura Wood regénye pontosan azt adja, amit ígér: egy könnyed, humoros, 19. századi romantikát némi rejtéllyel fűszerezve, és nagy adag feminizmussal nyakon öntve.
Tizenhárom éven felülieknek ajánlom, de nagyobb kamaszok is jól szórakozhatnak rajta.
Maga…Maga csirkefogó! Most aztán tényleg kitekerem a nyakát. Izzy, végre eltemethetünk egy hullát a kertben."
Laura Wood: The Agency for Scandal – A botrányügynökség: Könyvmolyképző, Szeged, 2026
Korosztály: 13+
Humor: 9/10
Kaland: 7/10
Romantika: 8/10
Nekem hogy tetszett: 8/10
19. század
feminizmus
nyomozás
Anglia
A múlt héten arról volt szó, hogyan neveljük olvasóvá a gyerekeket, mára pedig 10+1 tippet hoztam azzal kapcsolatban, hogyan csábítsuk vissza a kamaszokat a könyvek birodalmába.
"Miután meghal valaki, már nem kéne mászkálnia."
Millióegy kutatás bizonyítja, hány területen teljesítenek jobban az olvasó gyerekek. De vajon hogy érjük el, hogy a miénk is közéjük tartozzon?
