Kedvcsináló

Egy évvel azután, hogy a Szirtes gimnázium négy kiválósága megnyerte az Iskolák Országos Versenyét, a diákok egymást tapossák, hogy a nyomukba léphessenek. Az iskola minden diákja jelentkezett: kitűnő tanulók, sportolók, örök győztesek. De Kocsis igazgató jól tudja, az idei csapatnak nem csak az IOV versenyszámaival kell megküzdenie. Nem elég a legügyesebb, a legokosabb vagy a legerősebb. Olyan diák kell, aki bírja a gyűrődést. Így hát az igazgató úgy dönt, nem a legjobbat és nem a legnépszerűbbet küldi, pont ellenkezőleg. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik már hozzászokott, hogy mindenki a szájára veszi őket. Mind hibáztak, és most új esélyt kérnek, hogy bizonyíthassanak. Vajon sikerül nekik?

Mivel az Iskolák versenye sorozat két trilógiája lényegében két teljesen különböző történet hasonló keretben, én is két részletben tárgyalom. Az első trilógiáról itt olvashattok.

Spoileres kibeszélő

Bizonyos tekintetben Leiner Laura ebben a sorozatban lép ki leginkább a komfortzónájából, bár jobban is megtehetné. Az IOV második trilógiájában egészen mások a főszereplők, mint a legtöbb regényében. Itt szó nincs az örök jó gyerek Rentai Reniről, se az "én aztán tudom kezelni a hírnevet" Budai Rebekáról. Hús-vér kamaszokat kapunk, akik hülyeséget csináltak, és most viselik a következményeket.

Három fegyelmis, meg a norbanc

Az elbeszélőnk, Major Sára kicsi kora óta rajong a táncért. Fél évvel ezelőttig imádta a tánciskolát, imádta a táncos csapatát, és imádta a tánctáborokat. A táborokat, amik nem kicsit a bulizásról szóltak, és a bulikat, amiken jó adag alkohol folyt. Mert Sára és barátnői igazi vagány csajok, akik mind ugyanolyan menőn néznek ki, akik másokkal nem törődve hülyéskednek a boltban, hisz övék a világ, és akik együtt játsszák ki az eladót, ha kiskorúként piát kell venni a bulira. Hat hónappal korábban nem sokat gondolkodtak a viselkedésükön, sem azon, mit vegyenek le a polcról. Alkohol-alkohol, mit számít? Néhány órával később aztán, mikor egy fiatalabb lányt mentő visz el, mert rohamot kapott a mogyorós likőrtől, a tanárok kiabálva követelik, hogy most azonnal álljon elő a felelős. És az öribarik nem azt mondják "Mi voltunk" hanem azt "Sára volt". És míg Sára a dühös szülőkkel, a tánciskolai kicsapással és a középsulis fegyelmi eljárással küzd, addig korábbi barátnői telekürtölik a sulit "Sára gázos ügyeivel". Nem kis pofon ez a lánynak, ami komoly személyiség változáshoz vezet.

Rajmundnak is volt fegyelmije, de annyi ügye volt, hogy nem is tudni melyikért. Ő az, aki bezárta a kémia tanárt a szertárba, miatta lett árvíz a fél iskolában a témazáró dömpingben, és ő az, aki mindig megtalálja a kiskaput a tanár szavaiban. Ha valami történik a Szirtesben, tanár, diák egyaránt Rajmundra gyanakszik, és többnyire nem is tévednek.

Dominiknak nem csak az iskolai fegyelmi bizottsággal, de a rendőrséggel is meggyűlt a baja. Néhány hónapja, mikor kijött egy biliárdszalonból és a motorjához indult, észrevette, hogy egy srác durván bánik a barátnőjével. Közbelépett, de míg felsegítette a lányt, a srác belerúgott, Dominik pedig egy pillanatra elvesztette az eszét és lendületből visszaütött, a kezében tartott bukósisakkal. Felrepedt egy száj, és hipp-hopp, kész is a könnyű testi sértés. Különösen, mert mire az ügy bíróság elé került, a lány kibékült a fiújával és tagadta, hogy Dominik őt védte volna.

Felcser Vivinek nem volt fegyelmije, mégis az egész suli rajta csámcsog. Az a helyzet, hogy Vivi szép és vonzó. Az a fajta lány, akitől már az is kihívó, ha nyújtózkodik, ráadásul nem is öltözködik feltétlenül visszafogottan. Tavaly nyáron Vivi új társaságba keveredett, és ez nem vált a javára. Bulit buli követett, fesztiválok során járt, boldogan kavart, és mindent gondosan dokumentált is az Instagramon. Teljesen elvesztette a kontrollt, élvezte, hogy nincs határ, és élvezte, hogy a fiúk mind őt akarják. 

Aztán jött egy jókora arculcsapás: egy fiú kiposztolta a "bizalmas" képeket, amiket Vivi küldött neki. Hiába töröltette Vivi a képeket, tudjuk jól: ami egyszer kikerül az internetre, az soha nem tűnik el igazán. Egy évvel később a fiúk még mindig egymásnak küldözgetik a képeket, a lány pedig hivatalosan is az iskola ribanca. Vivi megszakította a kapcsolatot a nyári társasággal, régi barátai megvetik őt, magára maradt.

Vivi története az, ami miatt azt mondom, Leiner sokkal jobban is elhagyhatta volna a komfortzónáját. Igenis fontos lenne beszélni arról a lányokkal, hogy gondolják meg mit posztolnak magukról, hogy ne készítsenek, és főleg ne küldjenek pucér fotót magukról. De az igazság az, hogy Leiner csak felületesen kapargat, túl gyáva ahhoz, hogy mélységeiben tárgyaljon egy ilyen rizikós témát. Azt, hogy azok a bizonyos képek mitől bizalmasak, ki sem mondja, csak haloványan utal rá. Azt is furcsállom, hogy egy ilyen téma mellett az fel sem merül a regényben, hogy talán nem okos dolog fürdőruhás képeket posztolgatni.

Ők tehát Kocsis öngyilkos osztaga: három fegyelmis meg a lány, akit mindenki megvet.

Egy új esély

A könyv nagy erőssége, hogy Vivi, Sára, Dominik és Rajmund nem mentegetik magukat. Egy percig sem tagadják, hogy hibáztak, egy percig sem tagadják, hogy hülyeséget csináltak. Nem kérnek felejtést, nem kérnek megbocsájtást. Csupán egy esélyt, hogy bizonyíthassanak. Nem a világnak, önmaguknak. Hogy bizonyíthassák, többek, mint a bunyós, a zűrös, a piás meg a ribanc. Kocsis igazgató pedig, nem kevés pedagógiai érzékről tanúságot téve, megadja nekik ezt az esélyt. A biztonság kedvéért pedig, kísérő tanárként a nyakukra ülteti a Szirtes rettegett fizika tanárát, Tahi Dénest, vagy ahogy a diákok hívják, Tahó tanár urat. A sorozat végére aztán róla is kiderül, hogy remek pedagógus, ha kell nevel, ha kell meghallgat, ha kell horgászni tanítja őket. Sárának egészen konkrétan ő lesz az első felnőtt az életében, akivel beszélhet arról, mi is történt a tánctáborban, pedig fél év eltelt azóta.

Arctalan mindent tudók – a kommentelők tömege

Kocsis igazgató nem tévedett, mikor úgy döntött, nem a legkivállóbbakat küldi az IOV-ra, hanem azokat, akik nap mint nap kiállnak az ellenséges iskolatársak elé. Ami a versenyzők kihirdetése után elözönli az internetet, az maximálisan kimeríti a cyberbullying fogalmát. Mindenkinek van véleménye, és mind ki is mondják. Dühösek, amiért Kocsis nem őket választotta; ha már nem őket, akkor miért ezt a négyest; náluk bárki jobb lenne; ők az iskola szégyenei; nem méltóak a tavalyi csapathoz. A kommentelők pletykálnak, félinformációk alapján hirdetik az igazuk, mindezt olyan stílusban, amit szemtől szembe egészen biztos nem mernének. Sőt, sokan álprofilról beszélnek a versenyzőkről, különösen Viviről olyan stílusban, ami egészen egyszerűen tolerálhatatlan. Van a kommentszekciónak viccesebb része, de összességében Kocsis követői távolról sem azt a humor funkciót töltik be, mint az első trilógiában.

Van valami a Hortobágyon?

Az idei verseny helyszíne a Hortobágy, Leiner pedig lényegében egy útikönyvet rejtett el a regényben. Módszeresen végig kalauzol minket a környék látnivalóin, legyen szó a Kilenclyukú hídról, a Tisza-tavi Ökocentrumról vagy épp szürkemarháról és csikósokról.

Akárcsak az első trilógiában, az IOV a felszín alatt most is kőkemény elmejáték. Csakhogy a tavalyi versennyel ellentétben, a szervezők ezúttal nem csak a meglepetés és a szándékos félrevezetés erejével játszanak. Idén az első pillanattól kezdve arra törekszenek, hogy egymásnak ugrasszák a csapattagokat. Szerencsére a Szirtes csapatánál nem járnak sikerrel, Sáráékat nem egyszer az segíti át a nehézségeken, hogy hogy bíznak egymásban. Míg bennük mindenki a rosszra koncentrál, egymásban megkeresik az értékeset. És nem is kell sokig keresgélniük. Jó a humoruk, az egyikük titokban régivágású úriember, ketten, bár másként, de egyaránt nagyon okosak, és mind a négyen abszolút korrektek és maximálisan fair play játékosok. Persze címvédőként nincs könnyű dolga a csapatnak, mindenki őket akarja legyőzni, de nem adják fel. Kocsis hitt bennük, ők pedig nem akarnak csalódást okozni neki.

Szerelem az IOV-on

Ahogy az Leiner Laura könyveiben lenni szokott, idővel a szerelem is felveti a fejét, Tahi tanár úr pedig rádöbben, hogy nem csak felügyelőt, de gardedámot is játszhat. Vivi és Dominik aranyos pár, az iskola ribancának pedig nagyon is kijár, hogy királylányként kezeljék. Sára és Rajmund párosánál kevesebb mondanivaló van. Nyilvánvalóan jól elszórakoznak együtt, és támaszkodhatnak egymásra, de az igazság az, hogy mielőtt újraolvastam a sorozatot, szinte semmire nem emlékeztem a kapcsolatukról, és valószínűleg két hónap múlva megint nem fogok. Az mindenesetre elmondható, hogy tombolnak a hormonok, a kamaszok pedig nagyon is tisztában vannak egymás testével. Sára valahogy mindig Rajmund ölében köt ki, és bár nincs szex a könyvben, Vivi és Dominik előszeretettel surrannak át egymáshoz (vagy legalábbis próbálnak, hátha nem figyel Tahi).

Cigi és alkohol

Szülői szempontból szintén érdekes lehet a dohányzás és az alkohol témaköre. Dominik cigizik, bár ez csak az utolsó kötetben kerül elő. Az alkohollal kapcsolatban Sára történetén keresztül rámutat az írónő, hogy szétcsapni magunkat és ész nélkül piálni gáz, de azt is tudjuk, hogy Dominik törzshelye egy kocsma, és szóba jön olyan "horgászós-italozós hétvége" is, amiről alig van emléke a srácnak.

Összességében az Iskolák Versenye sorozat második trilógiája elképesztően vegyes élmény számomra. Talán a teljes Leiner életmű legérdekesebb főszereplőit vonultatja fel, a többi könyve mellékszereplőihez képest viszont az itteniek teljességgel felejthetőek. Szóba jönnek komolyabb témák, de sokszor nem fejti ki őket mélyégében, időnként pedig fontosabb egy poén, mint hogy rámutasson valamire. Maga az IOV továbbra is szórakoztató, de a feladatok egy fokkal kevésbé átgondoltak, mint az első trilógiában, és a főszervező, Róbert is kevésbé szimpatikus számomra.

Megkerülhetetlen tény, hogy a második trilógia (különösen az utolsó kötet) brutálisan túlírt. Nem tudom, miért gondolja Leiner, hogy minden étkezésnél ki kell emelni, hogy Vivi gluténérzékeny, vagy hogy minden reggel ismertetni kell milyen smink készül. Bizonyos poénok és szituációk indokolatlanul ismétlődnek. Az hogy az egyik mellékszereplő lelőhetetlenül monologizál, körbelül két alkalommal vicces, tucatnyi másik esetben teljesen fölösleges (nem véletlen, hogy az olvasók nem egyszer írják az interneten, hogy egyszerűen átugorják a szereplő szövegét). A kommentszekció, ami az első trilógiában abszolút humorforrás volt, itt korántsem az. Hol dühítő a diákok kegyetlensége, hol egyszerűen unalmas. Azt viszont el kell ismerni, hogy Leiner módszeresen az orrunk alá dörgöli, hogy attól, hogy nincs előttünk akiről kommentelünk, az illető látja azt, és ugyanúgy fáj neki, mint ha szemtől szembe bántanánk. Nem véletlenül használtam a posztban többször is a ribanc szót, a könyvben Vivi állandó jelzője, a kommentekben ennél durvább kifejezés is előfordul, a lány kárára pedig kifejezetten undorító poénok sülnek el.

Részben emiatt, valamint az alkohol, cigaretta, és Rajmund stiklijeinek kezelése miatt 15 éven aluliaknak nem ajánlom.

Nincs hibátlan ember – vigasztalt minket. – Csak könnyebb máséval foglalkozni, mint a sajátunkéval szembenézni"

Leiner Laura: Bízz bennem - L&L Kiadó, 2020

További infó

II/1. - Bízz bennem: https://www.llkonyvesbolt.hu/Leiner-Laura-Bizz-bennem

II/2. - Higgy nekem: https://www.llkonyvesbolt.hu/Leiner-Laura-Higgy-nekem

II/3. - Állj mellém: https://www.llkonyvesbolt.hu/Leiner-Laura-Allj-mellem