Noel karácsonykor született, két hét múlva lesz a tizedik születésnapja. Tavaly, tavalyelőtt, december 24. volt az év legcsodálatosabb napja, de nagyon úgy tűnik, hogy Noeléknél idén nem lesz karácsony. Tavaly még velük volt Noel nővére, Júnó, idén azonban már a temetőben nyugszik, Anyáék pedig már csak szomorú másolatai önmaguknak. Egy nap azonban felbukkan egy különös kislány, Hedvig, aki rajong a karácsonyért, és aki mindenáron barátkozni akar Noellel.
Júnó volt a legeslegvidámabb lány a világon, és a legjobb nővér, akit csak Noel, és a kishúga, Auguszta kívánhattak maguknak. Gyöngyöző kacagása bejárta a házat, a kicsik hozzábújhattak, ha rosszat álmodtak, megtanította őket apró, vidám dolgok sorára.
De aztán Júnó szomorú lett. Már nem játszott velük, ki se jött a szobájából, csak feküdt az ágyon. És fogyott. Olyan sokat fogyott, hogy kórházba kellett vinni, és annyira legyengült a fogyástól, hogy mikor tüdőgyulladást kapott, a szervezete nem bírta azt legyőzni. Egy nyári napon halt meg, nem sokkal a tizenhatodik születésnapja előtt.
Azóta a szülők nem önmaguk, csupán másolatok: eljárnak dolgozni, rendben tartják a házat, ételt tesznek az asztalra. Gépiesen megkérdik, "Milyen napod volt?" de a választ már nincs erejük meghallani. Nem beszélgetnek, nem játszanak, nem tanítgatnak. Még Noel ötéves kishúga, Auguszta sem a régi. Nincs már ramazuri, nincs hiszti, csendben, egyedül játszik. A család nem jár temetőbe, nem is nagyon beszélnek Júnóról, a szülők pedig nem engedik, hogy képeket rakjanak ki a lányról. Reménykednek, hogy idővel könnyebb lesz, csak ki kell várniuk, de Noel már nem bír tovább várni.
Maga Noel pedig órákat tölt az uszodában, egyik hosszt ússza a másik után, mert közben semmire sem kell gondolnia, semmivel sem kell törődnie, csak azzal, hogy hogy veszi a levegőt. És itt, az uszodánál ismeri meg Hedviget, ezt a csupa pirosba öltözött, széles vigyorú kislányt. Be nem áll a szája, imádja a karácsonyt, és barátkozni akar. Meghívja Noelt egy pohár kakaóra, meg egy adag mézeskalácsra, a karácsonyt annyira vágyó fiú pedig elfogadja a meghívást. Hedvig családja nincs otthon, de már az egész ház karácsonyban úszik. Megisszák a kakaót, megeszik a sütit, bújócskáznak, majd a fiú hazamegy karácsonymentes otthonába. De másnap visszamegy, ahogy azután is.
Noel jól érzi magát Hedviggel, olyan jól, mint nyár óta senkivel, mellette elengedheti magát. A gyerekek bújócskáznak, hóembert, pontosabban hónővért építenek. Hedvig legnagyobb álma, hogy megtanuljon úszni, így hát, előkarácsonyi ajándékként, Noel meglepi egy fürdőruhával, és tanítani kezdi. Sajnos Hedvignek sehogy se megy az úszás, bárhogy próbálkozik, elsüllyed. Kiderül viszont, hogy kiválóan korcsolyázik. Noel barátra lel Hedvig személyében, amire nagy szüksége van, hiszen egyetlen barátjával, Johnnal, nyár óta nem tudnak másról beszélni, csak az időjárásról.
Van azonban valami, ami nyugtalanítja Noelt. Egy idős férfi, hosszú szakállal és bánatosan dühös (vagy talán dühösen bánatos?) szemekkel, többször is felbukkan a Hedvigék házánál, sőt, úgy tűnik kulcsa is van hozzá. A kislány állítja, hogy nincs mitől félni, de Noelt aggasztja a dolog, így hát a férfi nyomába ered. Kiderül, hogy az öreg képeslapkészítő valójában rendes fickó, de mikor Noel a házról kérdezi, távolságtartó lesz, és elküldi.
Közben otthon továbbra sincs nyoma a karácsonynak, pedig már csak pár nap van addig. Noel megpróbálja emlékeztetni szüleit Júnó vidámságára, de nem jár sikerrel. A fiú fáradt, szomorú és dühös, fájdalmát pedig régi barátján, Johnon, és Hedvigen tölti ki.
Mikor azonban elmegy Hedvighez, hogy bocsánatot kérjen, elképesztő dolgot talál. Nyoma sincs a mézeskalács illatú karácsonyi villának, csak egy roskadozó, szürke házat talál. No meg a nagyszakállú öreget. A ház ugyanis az övé. És valóban lakott itt egy piros kabátos, nagy mosolyú, sokat beszélő kislány, csakhogy az a lány az ő kishúga volt, és épp ötven éve hogy meghalt. Évtizedekkel korábban, a szentestét megelőző napon a testvérek korcsolyázni indultak, de Hedvig túl mélyen besiklott és nem vett észre egy léket. Mire megtalálták a jég alatt és sikerült felszínre hozniuk, már túl késő volt.
Az igazság az, hogy Hedvig túlságosan imádta az életet és túlságosan félt ahhoz, hogy tovább induljon. Így hát azóta is itt bolyong. Fivére néha napján megpillantja őt, ezért nem bír a házban élni. Amíg Hedvig nem engedi el őt, addig ő se tudja elengedni Hedviget.
Noel megadja a bátorságot Hedvignek, hogy tovább lépjen, egy pillanatra pedig nővérét is megpillantja. Júnó ugyanis maga jön el, hogy mosolyogva odaintsen öccsének és átkísérje Hedviget a túlvilágra.
A történet végére Noel megérteti szüleivel, hogy nem törölhetik ki Júnót, és vele együtt a fájdalmat, meg kell élniük a gyászt ahhoz, hogy felépülhessenek belőle.
A Hónővér Andersent idéző, szívfacsaró mese. A vége jónak mondható, de a mese nagy része szomorú. Bár a könyv alcíme "Karácsonyi történet" és a fülszöveg is erre utal, ez nagyon félrevezető. Tény, hogy a történet az ünnep körül játszódik, és annak fontos szerepe van, ettől függetlenül azonban a mese kőkemény gyászfeldolgozás. Kétségtelenül szívhez szóló és nagyon megható, de nincs meg benne az a melegség, ami a karácsonyi történetek sajátja. Aki ilyesmit vár a Hónővértől, csalódni fog, hiába szép a történet. Mert ahogy a könyvben is írják, "A karácsonyi hangulat dalra fakaszt, mosolyra késztet, és gombócot ültet a torkunkba. Mindezt egyszerre." De a Hónővér nem ezzel az érzéssel tölt el.
Elvitathatatlan tény azonban, hogy mint tárgy, a könyv gyönyörű. A vastag, fényes lapokat gazdag, sokszor egész oldalas illusztráció díszíti (Lisa Aisato munkája), a borító pedig a régimódi, klasszikus mesekönyveket idézi.
Nehéz megmondani, mégis melyik korosztálynak való Maja Lunde meséje, annyira kortalan a történet. Azonban, ha nem is a halál leírása, de a család gyásza megrázóvá teszi a könyvet. Ahogy a történet végén Noel családja a gyógyulás útjára lép, az némileg oldja a korábbi fájdalmat, kisebb gyerekeknek azonban a mese nyomasztó lehet, még ha Hedvig vidámsága próbálja is egyensúlyozni a gyász fájdalmát. Éppen ezért inkább kiskamasz kortól ajánlom a Hónővért, de onnan bárkinek, bármilyen korban. Ehhez a meséhez nem lehetsz túl öreg.
– Megpróbáltam azt, amit mondtatok – mondtam egészen halkan. – Az időt hívni segítségül, meg ilyesmi. És nem túl sokat beszélni Júnóról, hogy megfeledkezzem a gyászról. De nem megy."Maja Lunde: Hónővér - Cser Kiadó, Bp., 2019
Korosztály: 13+
Érzelmek: 10/10
Rejtély: 6/10
Nekem hogy tetszett: 9/10
Gyász
Halál
Család
Barátság
Édesanyja halála óta Hanna teljesen bezárkózott. Csodás jegyei mélyrepülésbe kezdtek, régi hobbijait megveti. Nem érdekli semmi más, csak az apja egészsége és az idejét sem akarja senki mással tölteni, csak vele. Így hát, mikor a tizenegyedikes biziosztás után az igazgatója felveti, hogy három társával induljon el egy teljesen ismeretlen, két hetes...
Larry fontos gyakorlati vizsga előtt áll a Detektívképző Iskolában. A feladat világos: utazzon Egyiptomba és nyomozza ki, ki lopta el a legújabb régészeti szenzációt, egy titkosírással írt agyagtáblát. Csakhogy Larry-re ráfér egy kis segítség, így magával viszi unokatestvérét, Agathát is. Irány hát a Királyok Völgye és az ásatás!
