Hiszti Kriszti se nem hisztis, se nem Kriszti, viszont be nem áll a szája. Töpszli néni sem szokványos nagymama, hanem kitetovált, tenger látott, aprócska asszony; egy öszvér és egy cirkuszi kocsi boldog tulajdonosa. Ő és Kriszti nyaranta ezzel járja a vidéket, de az idei nyár kissé más, mint a korábbiak. Kriszti kincses térképre bukkan, ami újabb és újabb nyomokhoz vezet, miközben a környéken fosztogatók garázdálkodnak. Márpedig Töpszli néni nem tűrheti, hogy szégyent hozzanak imádott Káli-medencéjére.
Hiszti Kriszti (hivatalos nevén Borókai Annamária) nem rossz gyerek, mégis menekülnek tőle a felnőttek. Nem szereti, ha valami unalmas, és főleg nem szeret csendben lenni. Nem csoda, hogy hiába imádják, még a szülei is megkönnyebbülnek, mikor egy nyári napon betoppan a nagymama, hogy magával vigye egyszem gyermekük.
Töpszli néni nem akármilyen nagymama. Tizennégy évesen, '56-ban mentőt vezetett, dolgozott cirkuszban, hozzáment egy svédhez, rákászhajón élt. Mikor aztán egy vihar elvitte a férjét, hazajött a kisfiával. Vezetett Volán buszt és kocsmát, piacozott, könyvtárban dolgozott vagy épp ásványvizet palackozott, mindezt olyan végtelen energiával, amiből bőven maradt öregkorára is.
Kriszti és ő minden évben együtt vágnak neki a Káli-medencének.
Kriszti és Töpszli néni Kender úrnál, a folyton sopánkodó ócskásnál kezdi a nyarat. Kriszti egy polc alatt elrejtve gyönyörű régi dobozt talál, amit ki is könyörög magának. No nem a doboz érdekli annyira, hanem a benne lévő régi térkép, ami nyilván valami hatalmas kincshez vezet. Rögvest tervezgetni is kezdi, mihez kezd a vagyonnal: saját tv adó és az iskola megvásárlása és átalakítása egyaránt szóba kerül. Terveibe nagymamáját is beavatja, így együtt indulnak nyomozni, idővel pedig a nagyszüleinél unatkozó Huba is hozzájuk csapódik.
Sajnos a kincskereső szál nem olyan izgalmas, mint amilyen lehetne. Az olvasó számára túl hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Töpszli néni áll a dolog mögött, és időnként fogja a fejét, hogy Kriszti hogy nem jön rá erre. A rejtvények jól átgondoltak, de sokszor nem túl izgalmasak, ráadásul, tudjuk, hogy semmiféle vagyon nem vár Krisztire az út végén. Tény, hogy a Kincs, amihez a kislány eljut végül, nagyon is megéri a küzdelmet, de összességében ez a szál nem annyira sikeres, pedig ez adja a történet gerincét.
Azt viszont el kell ismerni, hogy Fiala Borcsa módszeresen végig mutogatja a környék látványosságait, a Balatoni nyomozás amolyan mesébe ágyazott útikönyv.
A környék békéjét nem csak a turisták, de sajnos a fosztogatók is megzavarják. Egyre-másra hallunk lopásokról, hol egy értékes nyaklánc tűnik el, hol egy lakókocsit pakolnak ki. Sajnos erre a szálra is ugyanaz igaz, ami a kincskeresősre, az olvasó számára túl hamar lesz egyértelmű, hogy Kender úr áll a dolog mögött, aki megelégelte, hogy a szezon alatt kell megtermelniük az egész éves jövedelmüket. Egész családját beszervezte, időnként kényszerítette, hogy módszeresen kipakolják a vidéket. Töpszli néni és a gyerekek segítenek leleplezni a bűnszervezetet és fülön csípni a gazembert.
Bár izgalom terén hagy kívánni valót maga után a történet, két dolgot mindenképpen el kell ismerni, a könyv humorát, és a stílusát. Fiala Borcsa igen választékos, gazdag szókincsű szerző. Számos olyan kifejezést használ, ami, ha nem is ismeretlen a gyerekeknek, nem feltétlen része a mindennapi szóhasználatnak. De nem kell megijedni, ez nem azt jelenti, hogy szótárra és lábjegyzetekre van szükség a megértéshez, pont ellenkezőleg, a Balatoni nyomozás nagyon is olvasmányos.
Valamelyest a nyelvezettel függ össze a könyv humora. Ha maguk az események nem is mindig viccesek, leírásuk megnevetteti az olvasót. A történetet Freya, az óriás macska, és Lajos, az identitászavaros öszvér is színesíti. Bár Kriszti szóáradata időnként még az olvasónak is sok, az általa elejtett tények érdekesek.
Bár a Balatoni nyomozás nem Fiala Borcsa legerősebb
regénye, összességében kedves történet kilenc éven felülieknek, ami halványan
emlékeztet Nemere István, A fantasztikus nagynéni című sikerkönyvére.
Huba és Kriszti mindenttudóan összenéztek. Hát persze. Épp, ahogy gondolták, ez a néni csak egy tündér lehet. Vagy ha boszorkány, akkor meg pláne nem érdemes ujjat húzniuk vele, még a végén békává, vagy ami még rosszabb lenne, tanárrá változtatja őket, és akkor az egész életüket az iskolában tölthetik!"
Fiala Borcsa: Balatoni nyomozás – Kolibri Kiadó, Bp., 2019
Korosztály: 9+ (ha már jól olvas a gyerek)
Humor: 7/10
Kaland: 5/10
Rejtély: 5/10
Nekem hogy tetszett: 6/10
Nyár
Balaton
Nagyszülő
Nyomozás
Vinnie, a viktoriánus kori kalapkészítő, egy éjjel arra riad, hogy édesanyja mindenüket összecsomagolta és indulásra kész. Néhány órával később a tengerparti Brightonban szállnak le a vonatról, ahol, Vinnie őszinte döbbenetére, édesanyja kijelenti, hogy egy időre Párizsba utazik, lányát pedig a sosem látott Bets néninél hagyja.
Ruby és Garnet tízéves egypetéjű ikrek. Külsőre szinte megkülönböztethetetlenek, belsőre viszont tűz és víz. Anyukájuk halála óta négyesben élnek apjukkal és nagymamájukkal. Egészen addig, míg egy este apukájuk haza nem állít a nevetős Emmával, be nem jelenti, hogy vett egy könyvesboltot vidéken és úgy nem dönt, hogy ő, az ikrek és Emma együtt oda...
Október nem jár iskolába. Az erdőben él az édesapjával, a faluba is csak évente egyszer mennek. Számára a falu túl zajos, zsúfolt, büdös. Sosem használta még az internetet, de ismeri a felhők különböző típusait. Sosem nézett még tévét, de minden talált kincs történetét ismeri.
