Orczy Mimi imádja Londont, legjobban az Aranynyúl könyvesboltot, no meg a színházat, ahol az apukája karmester. Egy előadás közben azonban tűz üt ki, és lába kél egy felbecsülhetetlen értékű gyémántnak, a Francia Kékségnek! Mimi barátságot köt a gyanúsítottal és együtt próbálják kinyomozni, hogy ki lehet a londoni gyémántrabló.
Hasfelmetsző Jack Londonban garázdálkodik, de még ez sem tántorítja el Mimit, hogy rendszeresen kiszökjön a házból, és a városban csatangoljon, vagy épp ellátogasson kedvenc könyvesboltjába. Imádja a könyveket és imádja a zenét, különösen, mikor Őfelsége Színházában Papa a karmester.
Mikor egy előadás közben tűz üt ki, egy fiú szerencsére kimenekíti őt. Csakhogy még a tűznél is nagyobb ribillió kerekedik, mikor észreveszik, hogy eltűnt Lady Mortimer ragyogó gyémántja, a legendás Francia Kékség. Ráadásul a Scotland Yard pont Mimi megmentőjét, Alexandert gyanúsítja!
Alexander nem bűnös, de aznap este hallott valamit, ami talán nyomra vezet. Hogy nevét tisztázza, Mimi segítségét kéri, és velük tart az Orczy család kis szolgálója, Anka is. A nyomozás során a fiatalok keresztül-kasul bejárják Londont, kezdve egy koszos kis kocsmától, a kikötőn és a lóversenypályán át, egészen Viktória királynő udvaráig. A nyomozás fordulatai hozzák azt a szintet, ami egy tízéveseknek szóló gyerekkrimitől elvárható.
Régóta szemezek az Orczy Mimi regényekkel, nagyjából mióta megszerettem a Sherlock, Lupin és én sorozatot. Arra számítottam, hogy ez a könyv nagyjából olyan lesz mint az, csak magyar, de ebben kicsit csalódnom kellett. Bár stílusában Ruff Orsolya története valóban hasonlít az Adler könyvekhez, arra egészen a harmadik kötetig kell várnunk, hogy hősünk Magyarországra vetődjön.
Más tekintetben azonban Ruff Orsolya hozta, ami várható: nem túl véres 19. századi gyerekkrimi, némi feminista beütéssel. Ez utóbbi mostanság már-már kötelező eleme az ilyen stílusú ifjúsági regényeknek. Főhősünk álmodozik a fűző eldobásáról, belefut egy szavazójogért tüntető szüfrazsett felvonulásba, és fogadkozik, hogy sose megy férjhez. Félre értés ne essék, nincs ezzel semmi baj, és Ruff Orsolya semmivel sem emeli be jobban a témát, mint sok más hasonló világú könyv, de bevallom, a változatosság kedvéért szívesen megnéztem volna már egy olyan főhősnőt is, aki úgy intelligens és talpraesett, hogy közben nem utasítja el teljesen a kort, amiben él, és nem akarja mindenáron felrúgni az életmódjára vonatkozó összes szabályt.
A karakterek egyelőre nem túl kidolgozottak, de szerethetőek. A legemlékezetesebb egyértelműen Anka, Orczyék Mimivel egyidős szolgálólánya. Bár Anka részben humorforrás, nagyon is eszes és rátermett, Mimi hű barátja. Miminél sokkal megfontoltabb, de nem megy a szomszédba vagányságért, ha arra van szükség. Szintén színesítik a történetet az öregek, akik egy kártyaasztal mellől tartják kézben a város ügyeit, és lépnek közbe, ha a fiataloknak segítségre van szükségük. Üdítő, hogy számos regénnyel ellentétben a Scotland Yard itt nem tökkel ütöttek gyülekezete, még akkor sem, ha egy magánnyomozó segítségét is igénybe veszik (nem, nem Sherlock Holmesét).
Bár sok jó tulajdonsága van a könyvnek, volt két dolog, ami számomra roppant zavaró volt. Az egyik, hogy teljességgel belőhetetlen, hogy mennyi idős a főszereplő. Stílusát tekintve (és kiindulva abból, hogy a könyv tízéveseknek szól) tizenkét-tizenhárom évesnek tippelném. Némileg ellentmond azonban ennek, hogy Mimi már túl van az internátuson, valamint esti színházi előadáson és felnőtteknek rendezett vendégségen egyaránt részt vehet; a korban egyikre sem volt szokás gyerekeket engedni. Tudjuk, hogy Mimi és Anka egyidősek, Anka pedig már évek óta a családnál dolgozik, arról nem beszélve, hogy Mimi teljesen egyedül jön-megy a városban. A viktoriánus kor nemesi köreiben ez egy eladó sorban lévő ifjú hölgy számára sem volt megengedett, nem hogy egy kis bakfisnak.
Szintén zavaró volt számomra, ahogy Ruff a modern találmányokkal dobálózott. A gramofon akkora csoda, hogy vendégséget rendeznek, hogy mutogassák, a villanyvilágítás viszont már egy kis könyvesbolt padlásszobájába is bevezették. Mimi rácsodálkozik egy kerékpárra, de teljesen természetesnek veszi az automobilokat, amik nem is mennek ritkaságszáma London utcáin. Bár tény, hogy a Ruff által bemutatott modernitásokat mind feltalálták már 1888-ban, meglepne, ha azok ilyen elterjedtek lettek volna már.
Mindez azonban csak az én felnőtt agyamnak zavaró, biztos vagyok benne, hogy egy gyerek számára semmit nem von el a könyv élvezetéből.
Van azonban egy olyan hiányossága a könyvnek, ami egy fiatalabb olvasó számra is zavaró lehet. A regény során többször is szóba jön, hogy Miminek volt egy kishúga, aki már nem él. Tudjuk, hogy Miminek hiányzik, és tudjuk, hogy Anka sokat segített neki, hogy tovább léphessen, de nem tudjuk, hogy milyen volt ez a kislány, mikor vesztették el őt, vagy hogy mi történt vele. Ezek olyan kérdések, amik szerintem joggal merülnek fel az olvasóban. Kicsit az volt az érzésem, mintha Ruff Orsolya szeretett volna a gyászról beszélni, de valójában félt volna behozni a halál témáját egy gyerekkönyvbe.
Minden hibájával együtt A londoni gyémántrablás egy szerethető és szórakoztató gyerekkrimi, amit jó szívvel ajánlok tíz év körülieknek. A könyv 2024-ben elnyerte a HUBBY korosztályos Év Gyerekkönyve Díját. Bár a regény a 19. században játszódik, nyelvezete teljesen befogadható egy mai gyerek számára, arról a néhány szóról, amit talán mégsem ismer a kis olvasó, egy rövid szószedetet talál a könyv végén. Az írónő talán túl lelkesen dobálózik híres könyvekkel ahhoz képest, hogy a célcsoport szinte biztos, hogy nem ismeri ezeket a műveket, de ez legyen a legnagyobb baj. Ruff Orsolya annak is szentelt néhány oldalt, hogy a könyvben megjelenő gyémántokról, illetve az igazi Orczy Emmáról meséljen. Leszámítva a fejezetcímek alatti kis rajzokat, a könyv nem illusztrált, van azonban benne kis meglepetés, néhány apró melléklet.
A londoni gyémántrablás egy sorozat első kötete, eddig négy rész jelent meg, plusz ugyanezzel a dizájnnal kiadták báró Orczy Emma hajdan nagysikerű regényét, A vörös pimpernelt, ha már az írónőről mintázták a főszereplőt.
A papám mindig azt mondogatja, ha nem tudom rögtön a megoldást a problémára, távolodjak el tőle. Lehet, hogy az orrom előtt van, csak egy lépés kell hátrálnom, hogy igazán meglássam."
Ruff Orsolya: A londoni gyémántrablás –Manó Könyvek, Bp., 2023
Korosztály: 10+
Kaland: 8/10
Humor: 6/10
Nyomozás: 10/10
Nekem hogy tetszett: 7/10
Krimi
London
19. század
Kosztümös
Vinnie, a viktoriánus kori kalapkészítő, egy éjjel arra riad, hogy édesanyja mindenüket összecsomagolta és indulásra kész. Néhány órával később a tengerparti Brightonban szállnak le a vonatról, ahol, Vinnie őszinte döbbenetére, édesanyja kijelenti, hogy egy időre Párizsba utazik, lányát pedig a sosem látott Bets néninél hagyja.
Ruby és Garnet tízéves egypetéjű ikrek. Külsőre szinte megkülönböztethetetlenek, belsőre viszont tűz és víz. Anyukájuk halála óta négyesben élnek apjukkal és nagymamájukkal. Egészen addig, míg egy este apukájuk haza nem állít a nevetős Emmával, be nem jelenti, hogy vett egy könyvesboltot vidéken és úgy nem dönt, hogy ő, az ikrek és Emma együtt oda...
Október nem jár iskolába. Az erdőben él az édesapjával, a faluba is csak évente egyszer mennek. Számára a falu túl zajos, zsúfolt, büdös. Sosem használta még az internetet, de ismeri a felhők különböző típusait. Sosem nézett még tévét, de minden talált kincs történetét ismeri.
