Biankáék pár nap késéssel érkeznek, addigra Kitti már
mindenkit jól ismer. Lonkát, aki pincér és újságíró, Jenőt, aki mindent is
gyűjt, Rétest, a könyvelőt, aki úgy tűnik, mintha olvasna a gondolataiban, és a
tulajék Kittivel egyidős lányát, Mentát is.
Furcsa lány ez a Menta, az egyik percben barátságos, a
következőben távolságtartó. Egy éve él
Angliában, idén magántanuló volt, de szeptembertől már ő is suliba jár.
Zongorázik, pingpong bajnok, a szülei imádják egymást, és őt is. Időnként mégis
olyan morcos. Később pedig, mikor az
ikrek megérkeznek, már kifejezetten undok Kittivel, legalábbis mikor más nem
látja. Különösen, mikor szóba jön, hogy az ikrek családja hosszútávon is a
városban marad.
A legnagyobb tudás kincse
De a gyerekek nem csak városnézéssel ütik el az időt! Kitti
és Menta különös üzeneteket kapnak. A nyomok arra utalnak, meg kell találniuk
az első magyar oxfordi diák, a XII. században élt Nicolaus de Hungaria elrejtett
kincsét, aki a legnagyobb tudást kutatta, bármi is legyen az. Vajon a nyomokat
követve valóban rábukkanhatnak a nyolcszáz éves titokra? Vagy valami egészen
másról van szó?
Szerencsés lány
A nyomozás mellet a könyv egyik fő témája az irigység és a féltékenység.
Kitti úgy érzi, Mentának mindene megvan, amire ő vágyik, és még ez sem elég
neki. Fél, hogy a lány elveszi tőle a
barátait, ő pedig magára marad. Menta viszont, aki minden barátját elveszítette
a kiköltözés óta, bármit megadna, hogy olyan barátai legyenek, mint Kittinek
az ikrek. Menta édesapja, aki látja milyen magányos a lánya, segíteni akar, de nagyobb bajt okoz, mint az eredeti
gond.
Bár az Álmodó tornyok városa a sorozat harmadik kötete, akár
önmagában is olvasható, az első két könyv ismerete nélkül. Negyediktől
hatodik osztályig ajánlom.