Figyelem!
Ez a poszt a Bonobó sorozat második kötetéről szól, és több spoilert tartalmaz az elsővel kapcsolatban. Az első kötetről itt olvashattok: Nem hagylak itt
Sikerült. Rami, és kisöccse, Keve, kijutottak a városból és elérték az illegálok táborát. De Anya és Apa, akik biztonsági okokból egy másik csapattal jöttek, csak nem érkeznek meg. Senki sem tudja, mi történt velük, senki sem tudja, megölték-e őket, vagy a Hivatal tömlöcében sínylődnek. Így hát Ramónának egyszerre kell nővérként és pótanyaként helyt állnia, míg Keve és ő az illegálok közel sem olyan felszabadult világában keresik a helyüket.
Az illegálok kis kommunája valahol a hegyek közt bújik meg. Pár tucat menekült próbál itt túlélni, hisz amikor hátat fordítottak a Hivatalnak, a város minden kényelmét is elhagyták: az áramot, a tiszta ivóvizet, a könnyen beszerezhető gyógyszert. A lakók maguk építette szedett-vedett kis sátrakban várják a tél beköszöntét, a feladatokat pedig szigorúan felosztják, itt még a legkisebbeknek is akad munka.
A táborozás sosem volt Rami világa. Hiába tudja, hogy a legjobb, ami történhetett vele, az az, hogy itt van, mégis hiányzik neki a város, hiányzik neki a Bonobó, hiányoznak neki a barátai, és főként, megőrül attól, hogy nem tudja, mi történt a szüleivel. A kötelező szókört, ahol a táborlakóknak az érzelmeikről kell mesélniük, pedig ki nem állhatja. Nem hisz benne, hogy segít, ráadásul a Hivatal alatt a vérébe ivódott, hogy a biztonsága érdekében el kell rejtenie a gondolatait. Az, hogy félig-meddig idegeneknek tárulkozzon ki, rémisztő számára.
A táborban nem nagyon van vele egykorú, a munkája fontos, de monoton, egyedül kell gondoskodnia Kevéről, és egyre jobban aggasztja, vajon mit hoz a jövő.
Mert hiába a napi szókör, ezt valahogy senki nem hozza szóba. Mindenki tudja, hogy nem maradhatnak örökké a hegyek közt, de mind csak remélik, hogy Zsombornak, az illegálok vezetőjének, van valami terve. Csakhogy Zsombor nem beszél, úgy véli, túl veszélyes lenne, ha a terv kitudódna. Elvárja, hogy az illegálok vakon bízzanak benne, de úgy tűnik, ez nem kétirányú.
A tábor mindenképpen szabadabb, mint a Hivatal uralta ország, de demokratikusnak azért nem nevezném. Itt sincsenek közös döntések, a vezetők szűk köre határoz. Elvárják az engedelmességet, de magyarázatot semmire sem adnak. Szükségszerű ez? Vajon működhetnének az illegálok demokratikusabb légkörben, vagy erodálódna a csapat? Van különbség aközött, hogy a Hivatal vak engedelmességet vár a védelemért cserébe, és aközött, hogy az illegálok vezetői ugyanezt várják el a Hivataltól való védelem ürügyén?
Mindeközben a városból egyre aggasztóbb hírek érkeznek, Rami szörnyű felfedezést tesz, egy nap pedig arra ébred, az öccse szőrén-szálán eltűnt.
Rami, és hirtelen felbukkanó barátai versenyt futnak az idővel: meg kell találniuk Kevét mielőtt a természet végez vele, meg kell találniuk őt, mielőtt a Hivatal találja meg.
Az És eljön a nap a Bonobó első kötetéhez hasonlóan kicsit lassan indul, hogy aztán a feszültség lappangva növekedjen, míg az olvasó már nem bírja letenni a könyvet. A szerző továbbra sem kímél minket, az alkohol és a könnyű drog témája mellé megérkezik a pozitív szereplő halála, a gyász és az "enyhébb" önsértés is. Ez utóbbi inkább tünetként bukkan fel egy-két bekezdés erejéig, a szerző nem boncolgatja a témát. Szülők számára még érdekes lehet, hogy nincs szexjelenet a könyvben, bár elég közel jutunk hozzá.
Fontos kiemelni, hogy hiába az ifjúsági kiadó, Kalapos Éva Veronika itt sem kezeli gyerekként az olvasót. Amellett, hogy hiszi, hogy az olvasó elbírja a keményebb, megrázóbb epizódokat, azt is automatikusnak veszi, hogy elég érett ahhoz, hogy komolyabban elgondolkodjon.
Mert akárcsak az első kötetben, Kalapos Éva Veronika itt is nagyon érdekes kérdéseket vet fel. Nem Rami és a Bonobó világáról, hanem a mi jelenünkről.
Mekkora a nép felelőssége abban, hogy a Hivatal ekkora hatalomra tett szert? Helyes-e gyermekek szenvedését mutogatni ország világnak azért, hogy ezáltal megdöntsük a rendszert, ami miatt szenvednek? Megoldás-e egy szűk kör elszámoltatása, és egyáltalán, mekkora teret engedhetünk a bennünk élő bosszúvágynak?
Kalapos Éva Veronika nem rágja a szánkba a válaszokat, mint ahogy arról sem ítélkezik, hogy a hősök tettei elfogadhatóak vagy gyomorforgatóak. Az És eljön a nap legnagyobb erőssége, hogy képes több szempontból is megvilágítani ezeket a kérdéseket, hogy aztán az olvasó saját véleményt alakíthasson ki.
A Bonobó sorozat második kötete méltó folytatása a Nem hagylak itt-nek, ami megerősített abban, hogy a történet tizenhat éven felülieknek szól.
A tököm tele van azzal, hogy mindig csak jobban lehetek, sohasem jól."
Kalapos Éva Veronika: És eljön a nap – Lampion Kiadó, Bp., 2026
Korosztály: 16+
Feszültség: 8/10
Elgondolkodtató: 9/10
Nekem hogy tetszett: 9/10
Szabadság
Disztópia
Gyász
Függőség
Barátság
További infó: Kalapos Éva Veronika: És eljön a nap
Ez a poszt a Bonobó sorozat második kötetéről szól, és több spoilert tartalmaz az elsővel kapcsolatban. Az első kötetről itt olvashattok: Nem hagylak itt
Bogit egy hajszál választja el attól, hogy megírja a "Mit nem csinálok decemberben" listáját. Egy téli nap azonban kétségbeesett hívás érkezik az apjától. Nem elég, hogy felelőtlen ígéretet tett, így most neki kell szerveznie az osztálytalálkozót a kempingben, de még régi barátját, a híres írót is meghívta, akit Boginak kell körbekalauzolnia a...
Arzáliában a mágia gyakorlása kizárólag az uralkodócsalád joga. Ha bárki másnak varázsereje van, jobban teszi, ha alaposan elrejti. Így tettek Sivriel Thornrage szülei is, egy nap mégis berontott Merzen herceg rettegett sárgacsizmásaival, és lányuk szeme láttára mészárolta le őket. Tíz évvel később Sivrielt csak a bosszú élteti. Mikor gyámja a...
